Hofi Géza

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

„Hofi-szobor” a budapesti Nagymező utcában

Hofi Géza (született Hoffmann Géza) (Budapest, 1936. július 2. – Budapest, 2002. április 10.) magyar színész, humorista, előadóművész.

Tartalomjegyzék

1 Értékelése
2 Pályája
3 Hanglemezek
4 Filmfelvételek
5 Kitüntetései
6 Könyvek Hofi Gézáról
7 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Értékelése

A magyar kabaré külön úton járó, kiemelkedő népszerűségű mestere, aki önálló produkcióival egyéni stílust teremtett.

[szerkesztés] Pályája

Kritikai képességét apjától, zeneszeretetét anyjától származtatja. Hoffmann Géza érettségi után sikertelenül jelentkezett a színművészeti főiskolára. Később porcelángyári munkásként iratkozott be Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába, ahol többek között Sas József, Sztankay István voltak társai. Emellett a kőbányai téglagyár Jászai András vezetette színjátszó csoportjában játszott. Öt évig dolgozott gyári munkásként, míg a tehetségére felfigyelő Szendrő József 1960 szeptemberében a debreceni Csokonai Színházhoz szerződtette. Itt az előadások után a szerepeket barátaival rendszeresen parodizálta, melynek sikerén felbuzdulva 1963-ban visszaköltözött Budapestre, és immár Hofi Gézaként az Országos Rendező Irodától kapott működési engedéllyel fellépéseket vállalt az egész országban. 1968-ban, a Magyar Rádió szilveszteri műsorában elhangzott táncdalfesztivál-paródiájával vált közismertté. 1969-ben a Komlós János által vezetett Mikroszkóp Színpadhoz szerződött, amelynek 1982-ig volt tagja. 1983-ban Ádám Ottó szerződtette a Madách Kamaraszínházhoz, ahol saját szövegével és dramaturgiájával állt a közönség elé. A Hofélia c. önálló estjét ötszázszor játszotta sikerrel, 1987 októberétől az Élelem bére c. estjét ennél is többször. Estjei hangfelvételen jelentek meg, sokuk aranylemez lett. Koós Jánossal készített animációs zenés filmje, a "Megalkuvó macskák" is óriási siker volt. Hofi a rendszerváltozás után is töretlen sikerrel lépett fel, műsorainak hangvétele, stílusa, egyéni humora alapvetően nem változott. Átesett egy szívinfarktuson, szemműtéten, s csak 2002 februárjában tért vissza a színpadra, ahol még két hónapot játszott haláláig, nagy sikerrel. Síremléke a Farkasréti temetőben található.

A Rádiókabaré szilvesztereinek állandó sztárja volt. Egyik legmaradandóbb sikerét egy táncdal, az általa énekelt "Lazítani" hozta.

Éles politikai kritikái miatt megfigyelték, erre előadásain gyakran utalt (Hofélia) – a rendszerváltás előtt tevékenységéről a csehszlovák kommunista titkosszolgálat is jelentett.

[szerkesztés] Hanglemezek

Hofi sírja

Hofi (Első menet) (1970)
Második menet (1972)
Hofisszeusz (1973)
Akácos út... (1976)
Szabhatjuk (1978)
Te, figyelj haver! (1980)
Hús-mentesáru (1982)
Piál a föld (1985)
Hegedűs a háztetőn – Válogatás
Hofélia I. – II. (1987)
Próbálj meg lazítani! / Kell néha egy kis csavargás (1988/2002). Közös lemez Kovács Katival és Koós Jánossal
Hordót a bornak! (1990)
Szíveslátás (1991)
Pusszantás mindenkinek! (1997)
Kossuth-díj (1998)
Rádiókabaré '99 (1999)
Rádiókabaré 2000 (2000)
Gondolj Apádra (2000)
1400. (2000)
Napsugaras jó éjszakát! (2002)
Felmegyek hozzád Zenés összeállítás 1. (2004)
Gondolj apádra! Zenés összeállítás 2. (2005)

[szerkesztés] Filmfelvételek

Hofi szobra

Armstrong-paródia 5’ 09” (1968)
Hofi–Koós show (1969)
Rózsa Sándor-paródia (1971 szilveszter)
Odüsszeusz (1972)
Rhoda Scott-paródia (1973)
A luk (1973)
Mi a helyzet a gyalogosokkal? (1974)
Építem a csatornámat (1975)
Újságárus (1976)
Hófehérke (Felmegyek hozzád vasárnap délben) (1979)
Tiszta őrültek háza (1980)
Meggyúrtuk Hofit (1981)
Nevezz csak Cucinak! (1982)
Menczel János – Mariska néni (1984)
Pia nista – Koncert 44’ 29” (1985)
Temetném a munkát (1984)
Egy kiöregedett vadászkutya (1991 szilvesztere)
Hofi-szilveszter (1991)

[szerkesztés] Kitüntetései

Jászai Mari-díj (1970, 1973)
Érdemes művész (1977)
Karinthy-gyűrű (1979)
Kiváló művész (1988)
Déryné-díj (1995)
Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (1996)
Kossuth-díj (1998)
Pro Cultura Urbis díj (2002)
2004. december 28-án avatták fel Mikroszkóp Színpad előtt Stremeny Géza szobrászművész „Színház” című bronzszobrát, melyet a köznyelv csak Hofi-szobornak nevez. [1]

[szerkesztés] Könyvek Hofi Gézáról

Hoffmann Ildikó et. al., Hofi Géza (Hofi Géza élete és pályafutása 1936–2002), Budapest, Hungaroton, 2003, ISBN 963-206-57-6-X.
Vnoucsek László, Ajtón belül: Négy évtized Hofi Géza mellett, Budapest, Progress E-Business Kft, 2005, ISBN 963-219-813-2
Szegő András: Magánybeszélgetések ISBN: 9635306792 (az egyik beszélgetés Hofi Gézával történt)
Menyhért Mészáros László: HOFI – Maffia „A nagy leleplező könyv” 1991. ISBN 963-4003-78-8
Ambrus Péter: Az igazi Hofi 2006. ISBN 963-9615-52-8