I. Mánuel trapezunti császár

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

I. Mánuel (1238 – 1263) Nagy Komnénosz, a Trapezunti Császárság uralkodója, az országalapító Alexiosz kisebbik fia. A trónon bátyját, Jánost követte, míg annak gyermeke kolostorba vonult.

A Nagy Kapitány melléknévvel felruházott Mánuel minden igyekezete ellenére képtelen volt lerázni magáról a szeldzsuk török igát, így csapatai az Ikóniumi Szultánság oldalán szálltak szembe 1243-ban a betörő mongolokkal. A Köse Dagh mellett vívott ütközetben a szeldzsukok megsemmisítő vereséget szenvedtek, a szultánság pedig széthullott. A Trapezunti Császárság a mongolok hűbérese lett.

1253-ban Mánuel tárgyalásokat folytatott IX. Lajos francia királlyal, mivel dinasztikus kapcsolatokat akart kiépíteni vele, hogy a keresztesek segítségét biztosítsa országa számára a szeldzsukok és a Nikaiai Császárság ellen. Törekvése nem járt sikerrel: Lajos az életéért küszködő Latin Császárságot javasolta beházasodásra.

1258-ban Hülegü kán elpusztította Bagdadot. Ezzel ismét megélénkült az Örményországon és a felső-Eufrátesz völgyén Erzerumba, illetve az innen a Zigana-hágón Trapezuntba vezető északi kereskedelmi útvonal, mivel a Selyemút forgalmának jó részét immár a Fekete-tengerhez szállították a Földközi-tenger helyett. A trapezunti gazdasági virágzást bizonyítja, hogy ebben az időben széles körben elterjedtek a császárságban vert pénzérmék (főleg Grúziában).

Mánuel idején épült újjá a trapezunti Hágia Szófia monostor valamikor 1250 és 1260 között.

Amikor Palaiologosz Mihály megdöntötte a Latin Császárságot azzal, hogy visszafoglalta Konstantinápolyt 1261-ben, hiába követelte Mánuel lemondását a bizánci császári trónra. Mánuel 1263-ban bekövetkezett halálakor négy gyermeket hagyott maga után, akik mindannyian trónra kerültek utána.

Elődje: I. (Axuch) János

Trapezunti császár 1238–1263

Utódja: II. Andronikosz