Ingolafélék

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ingolafélék

Tengeri ingola (Petromyzon marinus)

Rendszertan

Ország:	Állatok (Animalia)
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata)
Alosztályág:	Ingolák (Cephalaspidomorphi)
Rend:	Ingolaalakúak (Petromyzontiformes)
Család:	Ingolafélék (Petromyzontidae)

Alcsaládok

Geotriinae
Mordaciinae
Petromyzontinae

Az ingolafélék (Petromyzontidae) az állkapocs nélküli gerinces állatok altörzsén belül az ingolák (Cephalaspidomorphi) altörzsi ágába tartozó ingolaalakúak (Petromyzoniformes) rendjének egyetlen családja. 3 alcsalád tartozik a családhoz.

A korábbi rendszerekben a körszájúakhoz (Cyclostomata) sorolták.

[szerkesztés] Leírás

Méretük általában 13-100 cm. Testük hosszú, hengeres, angolnára emlékeztető. Szájuk kör alakú, szívótölcsérszerű, amely izomzata révén hosszanti réssé húzható össze. Szájukon kívül rojtszerű tapogatókat, belül szarufogakat viselnek, amelyek száma, elhelyezkedése faji bélyeg. Fejükön elöl két szem; egy orr- és kétoldalt hét-hét kopoltyúnyílás látható. Úszóik elrendeződése jellegzetes: első hátúszójuk a test középvonala után kezdődik, második hátúszójuk közvetlenül ehhez csatlakozik, és – az ősi úszóformának megfelelően – folyamatosan, megszakítás nélkül megy át a kis, porcokra támaszkodó farokúszóba. A nőstényeknek farokalatti úszóik is vannak. Egyéb úszóik nincsenek. Nagy részük jellegzetes halparazita. Kör alakú szájukkal, fogakkal felszerelt fűrészes, előre-hátra mozgatható nyelvükkel halakra tapadnak, azok testnedveit szívják. Életciklusuk, főleg az anadrom fajoknál igen jellegzetes. Az édesvizekben kikelő lárvák sokáig – 1-5 évig – fejlődnek. A lárvák testfelépítése leegyszerűsödött, féregszerű, apró, talajlakó szervezetekkel, korhadékokkal táplálkoznak. Az ingolák kifejlődésük után rövid ideig élnek.

[szerkesztés] Felhasználásuk

Ázsiában és Észak-Amerikában gyakorlati jelentőségük kettős: egyrészt parazitaként jelentős károkat okozhatnak a halállományban, másrészt egyes ingolafajokat tenyésztenek is (füstölve vagy aszpikban sokak szerint különleges csemege).

[szerkesztés] Fajaik

[szerkesztés] Dunai ingola

A dunai ingola (Eudontomyzon mariae) színe a test felső részén, a háton, és oldalt sötétszürke, alul a has és az oldalak ezüstfehérek. A szájon felül 5, alul 2-3 sertefog-sor található. A lárváik vakok, fejlődésük 3-4 évig tart. A kifejlett állatok sem paraziták, bélcsatornájuk vékony, fonalszerű. A faj előfordul a Dunában és mellékfolyóiban, valamint domb- és síkvidéki patakokban, de a víz kémiai vagy hőszennyezésére (pl. atomerőművek hűtővize) nagyon érzékeny.

[szerkesztés] Kárpát-medencei elterjedés

A Kárpát-medencében két faj él, a dunai ingola és a tiszai ingola. Mindkettő teljesen édesvízi életmódú. Gazdaságilag jelentéktelenek, ritka előfordulásúak, védettek.

[szerkesztés] Rendszerezés

Az ingolák fajszintű taxonómiája még ma is bizonytalan. Egy korszerű rendszerezés a következő alcsaládokra, nemekre és fajokra osztja őket:

Geotriinae 3 nem tartozik az alcsaládhoz
- Geotria (Gray, 1851) – 1 faj
  - Geotria australis

Mordaciinae 1 nem tartozik az alcsaládhoz
- Mordacia (Gray, 1851) – 3 faj
  - Mordacia lapicida
  - Mordacia mordax
  - Mordacia praecox

Petromyzontinae 7 nem tartozik az alcsaládhoz
- Caspiomyzon (Berg, 1906) – 1 faj
  - Caspiomyzon wagneri
- Eudontomyzon (Regan, 1911) – 6 faj
  - Tiszai ingola (Eudontomyzon danfordi)
  - Eudontomyzon hellenicus
  - Dunai ingola (Eudontomyzon mariae)
  - Eudontomyzon morii
  - Eudontomyzon stankokaramani
  - Eudontomyzon vladykovi
- Ichthyomyzon Girard, 1858) – 6 faj
  - Ichthyomyzon bdellium
  - Ichthyomyzon castaneus
  - Ichthyomyzon fossor
  - Ichthyomyzon gagei
  - Ichthyomyzon greeleyi
  - Ichthyomyzon unicuspis
- Lampetra Bonnaterre, 1788) – 15 faj
  - Lampetra aepyptera
  - Lampetra alaskensis
  - Lampetra appendix
  - Lampetra ayresii
  - Lampetra fluviatilis
  - Lampetra hubbsi
  - Lampetra lamottei
  - Lampetra lanceolata
  - Lampetra lethophaga
  - Lampetra macrostoma
  - Lampetra minima
  - Pataki ingola (Lampetra planeri)
  - Lampetra richardsoni
  - Lampetra similis
  - Lampetra tridentata
- Lethenteron Creaser and Hubbs, 1922) – 6 faj
  - Lethenteron camtschaticum
  - Lethenteron japonicum
  - Lethenteron kessleri
  - Lethenteron matsubarai
  - Lethenteron reissneri
  - Lethenteron zanandreai
- Petromyzon Linnaeus, 1758) – 1 faj
  - Tengeri ingola (Petromyzon marinus)
- Tetrapleurodon Creaser and Hubbs, 1922) – 2 faj
  - Tetrapleurodon geminis
  - Tetrapleurodon spadiceus

[szerkesztés] Ajánlott magyar nyelvű könyvek

Dudich, E., Loksa, I. (1987): Állatrendszertan – Tankönyvkiadó, Budapest ISBN 9631805433
Papp, L.(1996): Zootaxonómia – egységes jegyzet – Állatorvostudományi Egyetem, Budapest
Deckert, K. et al (1974): Uránia Állatvilág: halak, kétéltűek, hüllők – Gondolat Kiadó, Budapest ISBN 9632801385
Géczy, B. (1989): Őslénytan – Tankönyvkiadó, Budapest ISBN 9631766748