Jean-Baptiste Say
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Jean-Baptiste Say |
|---|
 Jean-Baptiste Say
|
| Született: |
| 1767. január 5. Lyon |
| Meghalt: |
| 1832. november 15. (65 évesen) Párizs |
Jean-Baptiste Say (1767. január 5. – 1832. november 15.) francia közgazdász, üzletember és újságíró, a klasszikus közgazdaságtan fontos képviselője.
Elsősorban az általa 1803-ban, Értekezés a politikai gazdaságtanról (Traité d'économie politique) című főművében megfogalmazott Say-dogmáról ismert. Ezzel a dogmával, amely az aggregált kereslet és az aggregált kínálat azonosságát jelenti ki a gazdaságban, Say máig tartó hatást gyakorolt az elméleti közgazdaságtan világára.
A tudomány más kérdéseiben többnyire Adam Smith és más klasszikusok nézeteit osztotta, Ricardo munkaérték-elméletét viszont nem fogadta el, véleménye szerint a javak hasznosságát nem a beléjük fektetett munka, hanem a jószágot fogyasztó egyén szubjektív hasznossága határozza meg. A szubjektív hasznosság azzal a maximális pénzösszeggel mérhető, amit az egyén még hajlandó az adott jószágért kifizetni – ezt az összeget a mai közgazdászok rezervációs árnak nevezik. Hasonlóan tudtán kívül vezette be a határhaszon fogalmát is, amikor a „hasznos dolgok utolsó mennyiségének hasznosságá”-ról írt. A szubjektív hasznossággal kapcsolatos elméletei Sayt a neoklasszikus közgazdaságtan legfontosabb előfutárává tették.
[szerkesztés] Életrajza
Szülei üzletemberek voltak, Say maga is annak tanult Londonban.
1789-ben, a nagy francia forradalom évében adta ki A sajtó szabadsága (La liberté de la presse) című pamfletjét, 1792-től folyóiratot szerkesztett. 1799-től egy pamutfonoda vezetője.
1815-ben Say lett Franciaország első politikai gazdaságtan professzora.
Based on work by