Julián naptár

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A julián naptárt (vagy Julianus-naptárt) Julius Cæsar vezette be Róma alapítása után 709-ben (i. e. 46-ban), és az az egész birodalomban kötelezővé vált i. e. 45-ben, vagy ab urbe condita (vagyis Róma alapítása után) 709-ben . A naptár az alexandriai csillagász, Sosigenes – görögösen Szoszigenész – segítségével készült, és valószínű célja a keringési idő szerinti év (a Hipparchus) közelítése. Szoszigenész 709. március 21-ére határozta meg a napéjegyenlőség napját is.

A közönséges években 365 napot osztottak 12 hónapra, és minden negyedik évben szökőnapot iktattak be az évbe. Ez a naptárrendszer egészen a 20. századig használatban maradt, és néhány ortodox egyház még ma is használja. Ez a rendszer túl sok szökőnapot használ az évszakonkénti évhez képest, ami a naptárhoz képest évente mintegy 11 perccel van lemaradva. Úgy mondják: Caesar tisztában volt ezzel az eltéréssel, de nem tartotta jelentősnek.

A 16. században a Gergely-naptárreform próbálta a naptár pontosságát növelni a tavaszi napéjegyenlőség és a holdhónap vonatkozásában (mely utóbbi a húsvét időpontjának meghatározásában volt fontos).

[szerkesztés] A római naptártól a julián naptárig

A rómaiak korábban egy 10 hónapos, a Hold járására alapuló naptárat használtak, amelyben minden hónap 29 vagy 30 napos volt. Az év így 295 napból állt. E régi naptár emlékét még mindig őrzi pl. a december hónapunk neve, amely "10. hónapot" jelent. A naptár a március hónappal kezdődött. A tropikus évben természetesen jóval több napból áll egy év, és számunkra szokatlanul hangzik, hogy egy év napjainak száma ne essen közel a 365-höz. A nagy eltérés azért lehetséges, mert a rómaiak ekkoriban a két téli hónapot, mivel mezőgazdaságilag hasztalanok voltak, nem tartották fontosnak számon tartani.

Később Pompilius király az i. e. 5. században bevezette a 11. és 12. hónapot is, a "10. hónap" és az korábbi számítási rendszer szerinti első hónap, a március közé. Így az év már 355 napos lett. A tropikus évhez képest még így is fennmarad 10 nap különbség. A hiányt úgy korrigálták, hogy hétévenként február 23. és 24. között betoldottak még egy hónapot. A korrekció elrendelése a mindenkori hatalom joga volt, amiből sajnos rengeteg visszaélés, ti. a konzulok megbízásának meghosszabbítását az év meghosszabbításának árán is előszeretettel eszközölték ki. A naptárreform előtt így az eltérés már 90 napra rúgott.

Julius Ceasar i. e. 46-ban (708 Ab Urbe Condita) naptárreformot hajtott végre Szoszigenész, az alexandriai csillagász javaslatára. A 90 napos eltérést úgy korrigálta, hogy naptárreform első éve 445 napos volt. Innentől kezdve az évek 365 naposak lettek, de minden negyedik évben 366 napos szökőév következett; vagyis a Julián naptárban az év átlagosan 365,25 nap hosszú. Ez már jobban megközelíti a csillagászati értéket, ami 365,242198 nap. Az eltérés évente mindössze kb. 11 perc, amit a császár jelentéktelennek talált. Valójában azonban ez az eltérés 128 év alatt már kitesz egy egész napot (ezért vezetik majd be a Gergely-naptárat). Ceasar megörökítette saját dicsőségét azzal, hogy a Quintilis hónapot (melynek eredeti jelentése "5. hónap") magáról Iuliusnak nevezte el.

Augustus császár nem volt elégedett az új naptárral. Úgy érezte, hogy a július hónap utáni Sextilius (vagy "hatodik") hónapot át kellene keresztelni Augustusra. Ezt meg is tette. A Sextilius hónap azonban csak 30 napos volt, eggyel kevesebb, mint a Julius hónap; ez így nyilvánvalóan tarthatatlan volt, de a császár helyretette a dolgokat úgy, hogy "ennek már úgyis mindegy" alapon elvett egy napot a februárból, és az Augustus hónaphoz toldotta. Augustus császár naptárreformja jól példázza a politikai reform fogalmát is. A reform sikeres volt, mivel még ma is "hatályban van".

Érdekesség, hogy az átnevezés szokását további uralkodók is folytatták, bár reformjaik, úgy tűnik, nem élték túl alkotójukat. Caligula a "Hetedik hónapot", a Septembert Germanicusra keresztelte; Néró szerint az Aprilisra jobb szó a Neroneus, a Maiusra pedig a Claudius, sőt, a Iuniust is átnevezte Germanicusra. Domitianus a Septembert Germanicusra, az Octobert (a "Nyolcadik hónapot") Domitianusra keresztelte. A Septembert máskor is átnevezték, pl. Antoniusra vagy Tacitusra. Meg kell hagyni, az új nevek mindig izgalmasabbak voltak. A "Kilencedik hónap" nevű a Novembert is átnevezték már, pl. Faustinára vagy Romanusra. Commodus egészen különleges uralkodó volt, az összes hónapot átnevezte, az új neveket felvett neveiből merítve, a következőképp (januártól decemberig): Amazonius, Invictus, Felix, Pius, Lacius, Aelius, Aurelius, Commodus, Augustus, Herculeus, Romanus és Exsuperatorius.

A mai naptárunk még annyiban követi az új Julius-Augustus féle naptárat, hogy a szökőnapot hagyományosan továbbra is február 23-a után szokás beiktatni (a Pompilius-féle megoldás emlékére).

[szerkesztés] A szökőévek hibái

A Julián naptárban rendszeresen négy évenként következtek a szökőévek (a közhiedelem szerint ez most is így van), így 365.25 nappal számolt, pedig a valóságban ennél valamivel kevesebb ideig tart egy év, tehát nem 365 nap és 6 óra, hanem 365 nap 5 óra 48 perc és 46 másodperc. Emiatt a naptár siet és négyszáz évenként átlagosan három nappal csúszik el, egész pontosan 128 évenként egy felesleges nap "keletkezik". Ezt a hibát már a Niceai zsinaton is észrevették és a naptárt hozzáigazították a valós csillagászati évhez, de az alapvető hibát nem javították ki, így a naptár idővel újra sietni kezdett.

[szerkesztés] A hónapok elnevezése

[szerkesztés] A hónapok hossza

[szerkesztés] Az évek számozása

Magyarországon az évek számozása a 12. századtól történik a mostani polgári évek szerint. Előtte még a magyarok használták a saját időszámításukat és a bizánci időszámítást is. Így az 1100 előtti adatokat nagyon óvatosan kell kezelnünk. Ami előtte volt, az mind csupán átszámítással történt, és jelentős hibák is vannak az évszámlálás adataiban.

[szerkesztés] A juliántól a Gergely-naptárig

A julián naptár 10 napos eltérésével át lett állítva, és egy új naptár, a Gergely-naptár bevezetése vált szükségessé. XIII. Gergely pápa 1581 februárjában, azaz a mai átszámolás szerinti 1582 februárjában rendelte el a Gergely-naptár bevezetését. 1582. október 4-e, csütörtök után 1582. október 15-e, péntek következett. Ez a Gergely-naptár. A Gergely-naptárban csak minden 400. esztendő szökőév. Az 1700., 1800., 1900-as év nem volt szökőév. A legközelebbi "százas" szökőév 2400. lesz, mert a 2100., 2200., 2300-as év nem lesz szökőév a Gergely-naptár szerint. A Gergely-naptár következő időszerű reformja 4782. körül várható. Ugyanis évi 27 másodperccel mozog a Föld a Nap körül lassabban, mint a mai időszámlálásunk, ezért 3200 évente a Gergely-naptárban egy napot ki kell még hagyni.A Gergely-naptár 365,242500 napra van beállítva, míg az igazi napév csillagászati érték 365,242198. A julián naptár 365,250000 pontos volt csak. Ennél csak egy naptár pontosabb: a maja naptár 365,242129 napos. Egy nap eltérés 128,8349 évente következik be, azaz kerekítve 129 évente, a julián naptár továbbfejlesztése a Gergely-naptár. Figyelembe veszi tehát a matematikai pontos szempontokat is. Szoszigenész vagy Sosigenes csillagász határozta meg a napéjegyenlőség pontos dátumát: Róma alapítása (ab Urbe condita) után 709. március 21-e a napéjegyenlőség napja volt. Julius Ceasar születésnapja így az őszi napéjegyenlőségre esett. A napéjegyenlőség újra 1583 márciusában állt helyre Gergely pápa reformja alapján.