Káld Katolikus Egyház

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Keleti katolikus egyházak
Név:	Káld Katolikus Egyház
Saját név:	الكنيسة الكلدانية
Vezető:	Mar Emmanuel III Delly
Vezető rangja:
Tagság:	700 000
Nyelv:	arab, szír
Fő terület:	Irak
Szertartás:
Rómához csatlakozott:
Eredetileg:
Székhely:
Honlap:

A Káld Katolikus Egyház (Más néven: Babiloni Káld Egyház arabul: الكنيسة الكلدانية, al-kanīsä 'l-kaldāniyyä) egy autonóm keleti katolikus egyház, mely elfogadja vezetőjéül a római pápát. Az egyháznak nincs közvetlen kapcsolata az új-babilóniai káld néppel; a nevet a 15. században vették fel.

A ciprusi maroniták és nesztoriánusok még IV. Jenő alatt csatlakoztak Rómához; a pápa a "káldeus" nevet adta nekik (1445), a szó azonban ebben az összefüggésben és ebben a korban egyszerűen ennyit jelentett: arámi / szír nyelvű. Káldeusnak nevezték Európában a Biblia arámi fordítása, a Targumok nyelvét is. A mezopotámiai nesztoriánus egyházszakadást a Rabban Hormizd monostor (Alqós, Észak-Iráq) elöljárói méltóságának ("babylóni" patriarcha) betöltése körüli viszály váltotta ki. VII. Mar Simún (bar Mama) halála után az elhunyt elődjének unokaöccse, VIII. Mar Simún Dinkha (1552-1558) ellen, akit nagybátyja – a szokásoknak megfelelően – felruházott a metropolita méltósággal, és akit annak halála után sietve megválasztottak patriarchának: VIII. Mar Simún ellen fellázadt a monostor egyik szerzetese (rabban), Mar Juhanan (Johannes) / Hanna Szulaqa (de-bét Ballo), és néhány társa őt, a lázadót választotta meg apátnak, a legitimitás hangsúlyozása végett Mar Simún Juhanan Szulaqa néven. Azt az egyházjogi akadályt azonban, hogy a papi szentséget csak magasabb rangú egyházi személy szolgáltathatja ki, VII. Mar Simún patriarcha halála után nem tudták elhárítani. A Mószulba éppen abban az időben megérkező ferencesek készségesen felajánlották segítségüket: Szulaqa mellé álltak, és elküldték Jeruzsálembe, majd onnan Rómába. Ott maga III. Gyula pápa fogadta, és átadta neki a palliumot, római katholikus méltósága (!) jelvényét. A pápa kinevezte az "egyesült" (uniata, ti. ecclesia) "káldeus" egyház patriarchájának, és "az asszír nemzet / Mószul és Áthur (Assur) patriarchája" címet adta neki (1553). Rómából – biztonság kedvéért, megingását elhárítandó – két dominikánus szerzetes kísérőt / tanácsadót is kapott maga mellé. VIII. Mar Simún Juhanan Szulaqa néven uralkodott (1553-1555). Az 1553. évben két VIII. Simún patriarcha volt: az önálló nesztoriánus (Mar Simún Dinkha) és az uniata (Mar Simún Juhanan Szulaqa). Ezzel kezdődött Mezopotámiában a nesztoriánusok pápai felmorzsolása. Szulaqát nem sokkal visszaérkezése után az amadijai pasa, állítólag nesztoriánus ellenfelei kérésére, lefogatta és két évnyi fogság után megölette (1555). Utódai valamennyien a Mar Simún nevet viselték, és nemzeti elnevezésükben, a ciprusiak mintájára, megelégedtek a káldeus szóval.

A nesztoriánusok akkor még önállónak megmaradó ága megtartotta az "asszír" nevet. Patriarcháik, akik VIII. Mar Simún Dinkha irányzatát követték, de a szakadár uniatáktól való megkülönböztetés végett mind a Mar Élijja nevet vették fel, egy idő után úgy próbálták elgáncsolni a vetélytárs irányzatot, hogy maguk is kapcsolatot kerestek Rómával (1607).

Ezzel sajátságos helycsere történt. Időközben ugyanis az uniata "káldeus" patriarchák megfeledkeztek az unióról. XIII. Mar Simún patriarcha (1662-1700) hívei egy részével 1675-ben formálisan is elszakadt Rómától, és egyházát ismét "asszír"-nak kezdte nevezni. Híveivel együtt áttelepült az Urmia-tó térségébe; közösségük egy része Törökország keleti peremén, a Hakkari-hegységben élt; innen kapták másik nevüket: "hegyi nesztoriánusok" / "hegylakó asszírok" (perzsa dzselu). A XVIII. század végén a patriarcha Asszíriába helyezte vissza a székhelyét, ezúttal Mószultól északra.

Mar Élijja utódai, az egy ideig magukat "asszír"-nak nevező patriarchák korábbi közeledésük után rövid időre megszakították kapcsolataikat Rómával (1692), végül azonban XII. Mar Élijja Dinkha patriarcha (1722-1778) a mószuli unióban (1771) elfogadta a nikaiai hitvallás (i. sz. 325) és a IV., khalkédoni egyetemes zsinat (i. sz. 451) minden tételét, és elkötelezte magát a Rómával való szoros együttműködés mellett. Egyháza most már a "káldeus" nevet kezdte használni. Az unió létrejötte után Róma felállította Mószulban az egyesült szír-káldeus katholikoszi széket. A katholikus egyháztörténet ezt tekinti a ma is fennálló szír katholikus ("káldeus") egyház kezdetének. A "káldeus" egyház a nesztoriánusok Rómához csatlakozó (uniata) irányzatának tekinthető.

A XVII. században megjelent a nesztoriánusok egy további uniata ága is: I. Mar Júszuf volt diyarbakiri patriarchát a mószuli kapucinus (ferences) szerzetesek – védelmet ígérve neki – megnyerték Rómának (1672), és XI. Ince pápa (1676-1689) "a káldeusok patriarchája", "Babylón érseke" címet adományozta neki (1681). Ő és utódai – valamennyien a Mar Júszuf névvel – Amida / Diyarbakýrban éltek. Szervezetük 1827-ig maradt fenn, akkor a mószuli "káldeus" patriarchátushoz csatlakoztak.