Közjószág

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A közjószág olyan jószág, amelynek fogyasztásából más fogyasztók nem zárhatók ki, de azok nem is zavarják a többi fogyasztót. A közjószágokat ezért anyagi értelemben nem éri meg magántulajdonba venni, vagy magánpénzből finanszírozni, hiszen annak gyümölcseit mindenki élvezheti.

[szerkesztés] A közjószágok viszonya a magánjószágokhoz és a klubjószágokhoz

	Kizárható fogyasztó	Nincs kizárás
Rivalizáló fogyasztás	Magánjószág (pl. élelmiszer)	Közjószág (pl. közutak)
Nincs rivalizálás	Klubjószág (pl. mosókonyha)	Tiszta közjószág (pl. tiszta levegő)

• A közjószágok esetében a kizárás nem valósítható meg, és olyan zsúfoltság alakulhat ki, ami az egyes emberek hasznosságérzetét csökkentheti. Például ahol a közutak használata ingyenes, előbb-utóbb csökken a használati értékük, mert egyre lassabban lehet rajtuk haladni. Az ilyen javak használata rivalizáló.
• A tiszta közjószágok esetében nem alakul ki sem rivalizáció, sem kizárás. Egy egészséges ökoszférában ilyen a tiszta levegő: amit az egyik ember beszív, a másik nem veheti el tőle, feltéve, ha elég növény van a szén-dioxid lekötésére.

A közjószágok jellemzője, hogy nem lehet kizárni azokat a fogyasztókat, akik nem fizetik meg a használat rájuk eső költségét. A közjószágok előállítását a magánbefektetők nem, vagy szinte biztosan nem finanszírozzák, ezért azokat a használó közösség együttesen adóból kénytelen finanszírozni. Egy jószág akkor mutat ilyen jellegzetességet, ha a fogyasztásában nem alakul ki verseny (vagyis a közjószág a felhasználók számának növekedésével nem veszít értékéből, nem fogy el) és nehezen vagy sehogy nem oldható meg egyes felhasználói csoportok kizárása. Ennek tipikus példája a klasszikus világítótorony: akármennyi hajósnak ugyanakkora szolgálatot tesz, és a tengeren arra vetődő hajó elöl nem lehet eltakarni, ha az nem fizetett a használatáért. Ha a rivalizáció jelensége felbukkan, akkor a jószág használatáért fizetni hajlandó felhasználók előbb-utóbb előnybe kerülnek a potyautasokkal szemben. Ha a kizárás megvalósítható, akkor a magánbefektetésnek is lehet értelme, mert a nem fizető felhasználókat el lehet zárni a jószág elől.

[szerkesztés] Külső (externális hatások)

A külső hatások (externáliák) jelenléte a közjószágokéhoz hasonló problémákat vet fel. A külső hatásnak a költségét vagy hasznát ugyanis nem az eredeti jószág használója viseli. Például egy folyópartra települő ipari üzem szennyezőanyaga nem csak a gyártelep értékét csökkenti, hanem a folyó mentén lévő további magán- vagy közjószágokét is. Ilyenkor egy magánjószág használata is máshol a rivalizáláshoz hasonló hatást vált ki, amit például a gyártelep magántulajdonának korlátozásával vagy a folyó használati jogának pontosításával lehet megoldani (a gyár nem önthet bármit a saját partszakaszán a folyóba).

[szerkesztés] Közjószág probléma (Játékelmélet)

Ha mindegyik gazdának 1 tehene van a legelőn, akkor a tehenek össz-tömege maximális. Ha egyikük 2 tehenet hajt ki, bár minden tehén egy kicsivel soványabb lesz, de neki kettő tehene lévén még nagy a nyeresége. Azonban ahogy egyre több gazda küld ki 2 tehenet, úgy az össztömeg egyre fogy és ennek folyományaként mindenki rosszul jár a végére a kezdeti állapothoz képest, mert lesz ugyan 2 tehenük, de ez a kettő együtt kevesebb tömegű, mint az eredeti (amikor mindenkinek csak 1 volt)

lásd: bliccelők növelik a jegyárakat

     adó be nem fizetése növeli a többiek adóit