Kacskovics Lajos

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kacskovics Lajos

Kacskovics Lajos (Mohora, 1806. május 29. – Sőjpuszta, 1891. december 9.) gazdasági és politikai író, politikus, ügyvéd, az MTA tagja.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Munkássága
3 Főbb művei
4 Irodalom
5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete

Az 1832-es pozsonyi országgyűlésen az egyik nógrádi követként tűnt fel, és ott hírlapot adott ki. Az Országos Kisdedóvó Egyesület titkáraként tevékenykedett és szerkesztette annak „Évkönyvét” 1842-ig.

Később ügyvéd lett, majd a bányaművelést és annak történetét tanulmányozta.

1837-ben az Országos Gazdasági Egyesület titkára lett és kiadta a „Gazdasági Tudósítások” című lapot, még ebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1843-ban a fővárosban főjegyzőnek, majd 1848-ban országgyűlési képviselőnek választották. A világosi fegyverletétel után bujdosott, majd megkegyelmeztek neki és 1861-ben ismét országgyűlési képviselő lett.

[szerkesztés] Munkássága

Főjegyzőként a magyar nyelv jogos fölényének elismertetésére törekedett. Több nyelven beszélő, művelt ember a reformkor jellegzetes alakja, tehát a nemesség haladóbb, modernebb részéhez tartozott. Kapcsolatba került Kossuthtal, Bajza Józseffel, Vörösmarty Mihály köreivel, később Széchenyivel is. Tagja lett a „Közbátorsági Bizottmány”-nak, erről Petőfi Sándor is beszámol a Nemzetőrben. Ügyvédként Eötvös Józsefnél dolgozott, majd a királyi ügyigazgatósághoz kerül ügyvédnek. Életében jelentős esemény az, hogy Selmecbányai látogatásakor kapcsolatba került az ércbányászattal. Ennek az utazásának eredménye lett, hogy a Magyar Tudományos Akadémia első bányász tagja lett. Részt vett az első, pátensként kihirdetett bányatörvény szerkesztésében. Kacskovics Lajos a jó köztisztviselő mintaképe: igyekezett minden érdemi döntés előtt az illető szakmát kitanulni. A jogtudomány és a bányászati „műszavakˇösszegyűjtéséhez magyarosításához sok adalékkal járult hozzá.