Kispettyes macskacápa
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
![]() |
|||||||||||||||||||||
Rendszertan | |||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||
Scyliorhinus canicula Linnaeus, 1758 |
|||||||||||||||||||||
![]() Az elterjedési területe
|
|||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||
Egyéb név | |||||||||||||||||||||
Kis macskacápa | |||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||
|
A kispettyes macskacápa (Scyliorhinus canicula) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályába, kékcápaalakúak (Carcharhiniformes rendjébe és a macskacápafélék (Scyliorhinidae) családjába tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulás
A Földközi-tengerben, az Adriában és az angliai partoknál gyakori.
[szerkesztés] Megjelenés
A kifejlett példánya mindössze 40–100 centiméter és 0,5–1 kilogramm. A szemén igazi pislogóhártya nincs, de alsó szemhéját rá tudja húzni a szemére. Bőre apró bőrfogacskákkal borított, ezért érdes tapintású. Mozgása könnyed, úszás közben izmos teste kígyószerűen hullámzik.
[szerkesztés] Életmód
Éjjeli ragadozó, kistestű állatokat fogyaszt, a nap nagy részét a tengerfenéken fekve tölti, ahol foltos színezete révén jól beleolvad környezetébe. Nappal, amikor szeme a világossághoz alkalmazkodik, pupillája merőlegesen összehúzódik, macskáéra emlékeztet.
[szerkesztés] Szaporodás
A nőstény (belső megtermékenyítést követően) kb. 20 petét rak, amelyet kemény szaruburok véd. A burok sarkain négy hosszú összegubancolódó nyúlvány található, amelyekkel a tojás növényekhez rögzíthető. Az ivadékok hőmérséklettől függően 6-9 hónap alatt kelnek ki. A nőstények párzás nélkül, a következő évben is raknak petéket.
[szerkesztés] Érdekesség
Halásszák, a dalmát tengerpart piacain rendszeresen árusítják. Megnyúzott, fehér húsát, amely kissé rágós, főzve, sütve, füstölve fogyasztják. Mája mérgező. Gyakran tengeri akváriumok fő látványossága. A vízszennyezés következtében számuk jelentősen lecsökkenhet.