Kratér
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Kratér, bor és víz vegyítésére szolgáló kétfülű váza öblös testtel és széles szájnyílással. Az ókori görög keramikában főleg a Kr. e. VI-IV. században használták és négy változata volt: oszlopkratér, a szájperemet kettős oszlopokként alátámasztó fülekkel; voluta-kratér, volutában végződő fülekkel; kehely-kratér, virágkehely alakú testtel; harang-kratér, fordított harang alakú testtel.
[szerkesztés] Források
Művészeti lexikon (Akadémiai kiadó, Budapest, 1965)