Lándzsás útifű
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Lándzsás útifű | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Plantago lanceolata |
||||||||||||||
| Rendszertan | ||||||||||||||
|
||||||||||||||
| Binominális név | ||||||||||||||
| Plantago lanceolata L. |
A Lándzsás útifű (Plantago lanceolata) rétek, legelők, útszegélyek jellegzetes évelő, tőrózsás növénye. Főgyökeres gyöktörzs, rövid szártagú hajtásain csak lándzsa alakú, 3-5 ívesen futó erezetű, ép szélű tőlevelek vannak. Az apró fehéres virágok tömött hengeres vagy gömbös füzérben állnak. A porzók hosszabbak a pártánál, így feltűnően kiállnak a virágzat szintjétől.
A növényt gyógynövényként használják. Fő hatóanyaga az aukubin glikozid. Tartalmaz még polifenolokat, nyálkaanyagot, C-vitamint, cserzőanyagot, citromsavat, invertáz és emulsin enzimeket.
[szerkesztés] Gyógyászati alkalmazása
Gyulladáscsökkentő, enyhén antibiotikus. A légutak gyulladásos megbetegedéseiben, köhögés csillapítására, köptetőként használják baktériumölő, gyulladáscsökkentő hatása miatt. Oldja a letapadt nyákot, elősegíti a köpet képződést. A torok nyálkahártyáját bevonva enyhíti annak gyulladását, szünteti a köhögési ingert. Ártalmatlansága miatt a gyermekgyógyászatban is szívesen alkalmazzák.
Külsőleg a népgyógyászat bőrsérülésekre, vágott és gennyes sebekre, nehezen gyógyuló fekélyekre és vérzéscsillapításra használta.
Based on work by