Lüszipposz
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Lüszipposz (i. e. 390 – i. e. 310 körül) görög szobrász
Sziküónból származott, a legnagyobb görög művészek egyike. eredeti foglalkozása kovács volt. Első művei győztes atléták szobrai Olümpiában és Pelopidasz thébai hadvezér szobra (ennek feliratos talpazata fennmaradt). Első „mesterének” állítólag Polükleitosz „Dorüphorosz” című művét tartotta. Honfitársa, Eupomposz vezette rá arra, hogy „mesterek helyett a természetet utánozza”.
Hosszú életének főként három utolsó évtizedéből ismerjük sajátos stílusát tisztán mutató műveit. Agiasz atlétát bemutató, i. e. 350-340 körül Pharszaloszban felállított szobráról római másolat maradt fenn. Feltehetőleg ezidőtájt került kapcsolatba a makedón királyi udvarral, s Nagy Sándor udvari szobrásza lett: egyedül neki volt szabad az uralkodóról portrét készíteni. Nagy Sándor-portréiról több egészalakos, illetve fejmásolat maradt fenn, de azonosításuk több esetben bizonytalan. Szintén Nagy Sándor számára készítette a Granikosz melletti csatában (i. e. 334) elesett híveinek 25 portrészoborból álló emlékművét; barátja, Héphaisztión portréját s asztaldísznek a jobbjában borosedényt tartva ülő úgynevezett Héraklész Epitrapeziosz sok másolatból ismert szobrát. Nagy Sándor hadvezérei közül Kraterosz kérésére Leókharésszel közösen készítette el i. e. 318 körül azt az emlékművet, amely Nagy Sándor oroszlánvadászatát ábrázolta (feliratos talapzata fennmaradt Delphoiban); Kasszandrosznak új vázaformát talált ki i. e. 316 körül; Szeleukosznak i. e. 312 után portrészobrot készített (ennek feliratos márványtalapzatát a reneszánsz korban lemásolták, ám azóta elveszett).
Az ókori irodalmi hagyomány szerint öregkorában megmintázta Aiszóposz szobrát, s szintén késői műve volt az dél-itáliai Tarentumban készített monumentális Héraklésze, amint kosáron ülve piheni ki munkái fáradságát (e műve is több másolatból ismert). Feltehetőleg ekkor készíthette a 18 méter magas tarentumi Zeusz-szobrot is. Feltehetően szintén késői műve a „Napisten négyesfogata”, amelyet a rodosziak állítottak fel Delphoiban. A római másolatok alapján teljes bizonyossággal aznosítható „Apoxüomenosz” című szobra, a „Farnese Hercules”, az „Íját feszítő Erósz”, „Szókratész”, valamint az alüziai Héraklész-szentélybeli, Héraklész tetteit megörökítő domborműsorozata, amelyet főleg római szarkofágok domborművei őriztek meg. Fennmaradt továbbá Pulüdamasz atlétáról készített Olümpiai emlékszobrának domborműves talapzata az atléta tetteinek ábrázolásával (a talapzat nem saját kezű műve). Több, szintén az ő szignatúráját viselő szobortalapzat kerúlt elő Delphoiban, Thébában, Pharszaloszban, Thermoszban, Korinthoszban, Megarában, Rodosz és Kósz szigetén.
Ókori források szerint több, mint 1500 szobrot készített, mind bronzból. Kedvelt témái az atlétaszobrok, portrék, állatszobrok és Héraklész tetteinek ábrázolása voltak. A harmadik dimenzió meghódítása a szobrászat számára, a klasszikus kor ifjúságukban megjelenő alakjai helyett a munkába belefáradó szenvedő ember képének megteremtése, az emberalak új arányainak kialakítása (kisebb fej, nyúlánkabb alak), új szobrászati típusok és megoldások létrehozása voltak azok a legnagyobb tettei, amelyekkel a klasszikus görög szobrászat betetőzője és a hellenisztikus korszak művészetének úttörője lett. Hatása számtalan közvetlen és közvetett tanítványában szinte szakadatlanul él tovább korunkig.
[szerkesztés] Források
Művészeti lexikon (Akadémiai kiadó, Budapest, 1965)
Based on work by