Lux aeterna, Lontano
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ligeti György művei, kicsit absztraktabb nézőpontból nézve: egy mű két arca.
A Lux aeterna 16-szólamú kórusra íródott (SATB, mindegyik négyfele osztva), a Lontano nagyzenekarra: 4 fuvola (2 kisfuvola, altfuvola), 4 oboa (angolkürt), 4 klarinét (basszus-, kontrabasszusklarinét), 3 fagott, kontrafagott; 3 trombita, 4 kürt, 3 harsona, tuba; vonósok (legalább 12-10-10-8-6).
ősbemutatók:
- Lux aeterna: 1966. november 2., Stuttgarti Schola Cantorum, Clytus Gottwald
- Lontano: 1967. október 22., SWF Szimfonikus Zenekara, Ernest Bour
Mindkét mű gerince négy kánon (ahogy a Requiemben, a kánon itt is csak a hangok magasságára vonatkozik, a hosszúságukra nem), melyek más sorrendben, (abszolút és relatív értelemben egyaránt) más magasságban és más földolgozásban hangzanak el. Összekötő anyagként álló akkordok, leggyakrabban nagyszekund+kisterc fölépítésűek használatosak.
A négy dallam hasonló fölépítésű: hosszú hangokkal, kis lépesekkel operál; egy kánon általában egy elmosódott kontúrú, lassan mozgó vonalnak hat.
A Lux aeterna kánonjai elég szigorú kidolgozásúak:
- 8-szólamú nőikari kánon a Lux aeterna luceat eis szövegre. Az utolsó, repetált hangot (luceat eis) a szoprán egy oktávval följebb énekli, mint az alt.
- 8-szólamú férfikari kánon a Cum sanctis tuis in aeternum quia pius es szövegre. A basszus csak az in aeternumnál lép be, valamint a nőikar belépésével (lásd alább) egybeeső g-t egy oktávval mélyebben énekli.
- 4-szólamú szopránkánon a Requiem aeternam dona eis szövegre. Pont a darab közepén indul; ez a darab tetőpontja: a hangzás (ami általában szükségszerűen szűk terjedelmű) kinyílik három oktávra. (Közben a 4 alt is énekel, a g´-b´-c´´ hangokat váltogatják egymás között ugyanerre a szövegre.)
- 4-szólamú altkánon az Et lux perpetua luceat eis szövegre. Miután az egyes szólamok a dallam végére értek, az utolsó három hangot újrakezdik. Ily módon a mű tulajdonképp nem lezárul, hanem a semmibe vész. (Közben háttérként először a szoprán énekel egy fisz´´-a´´-h´´ akkordot a luceat szóra (a tenor egy oktávval lejjebb), később a basszus tart egy D-t.)
A Lontanóban a kánonok sorrendje 1-3-4-2; kidolgozásuk jóval lazább: menet közben változik a hangszerelés, az oktávkettőzések stb.; a téma föl van szabdalva (az egyes részek átfedhetik egymást), különböző hangszercsoportok adogatják egymásnak a témát; azt se igen lehet megmondani, hány szólamú a faktúra. Ezenkívül a 4-es témába (amely 24 hangból áll) középütt be van szúrva három hang és a végén hozzáadva még egy, a 2-esnek pedig el van hagyva a vége, az első fele viszont tükörben is elhangzik (az alapalakkal együtt, később kezdve és előbb befejezve).
A Lux aeterna végig nagyon halk, bár ez viszonylagos (amikor az alt két oktávval van a szoprán alatt, fölerősödhet a kellő mértékben). A Lontanóban vannak hangosabb részek, bár alapvetően az is halk.
Based on work by