Marcus Tullius Tiro
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Marcus Tullius Tiro (Arpinum, Kr. e. I. század – Puteoli, Kr. e. I. század) római rabszolga, hivatalnok, filológus
Cicero egyik rabszolgájának fiaként született annak arpinumi birtokán. A szónok írnokaként teljesített szolgálatot, és szolgálatai fejében elérte, hogy ura felszabadította Kr. e. 58. április 28-án. Ezért vette fel hálából a Marcus Tullius nevet. Kr. e. 51-ben elkísérte Cicerót Kilikiába, ahol egészsége annyira megromlott, hogy hamar vissza kellett térnie Rómába. Kr. e. 47-ben találkozott ismét Ciceróval, ekkor már mint titkára, egyik legbensőbb tanácsadója és barátja szolgált mellette. Egészsége azonban tovább romlott, ezért Cicero Tusculanumba küldte, hogy rendezze könyvtárát. Julius Caesar halála után rést vállalt ura politikai tevékenységéből is, gondozta annak levélváltását. A Kr. e. 43-as proskripciót szerencsésen elkerülte, Cicero halála után birtokaira vonult vissza.
Megírta Cicero életrajzát, Kr. e. 45 után összegyűjtötte levelezését. Gyűjteménybe foglalta a szónok beszédeit, sőt tréfás mondásait is. Önálló irodalmi tevékenységet is folytatott: grammatikai tanulmányt írt „De usu atque ratione linguae latinae" (A latin nyelv használatáról és rendszeréről) címen. Másik, vegyes műfajú műve a „Miscellanea" (Válogatott írások), illetve egy önálló költeményben megénekelte Cicerót.
Titkári tevékenysége közben feltalált egy saját gyorsírási rendszert, amely „notae Tironis" (Tirói jelzések) néven ismert. Az írást először a szenátus Kr. u. 63. december 5-i ülésén használták, ekkor vált álzalánossá. A császárkorban folytatói voltak Vipsanius Philargus.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos: Ókori lexikon, I–IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904.
Based on work by