Megaron
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Megaron, görög nyelven: nagy terem. Az ókori görög szerzőknél a paloták főtermét, magát a palotát, a női szobát vagy a szentélyt jelenti. Az építészeti irodalomban négyzetes, esetleg elnyújtott téglalap alakú terem, amelynek egyik rövid oldalán levő bejárata nyitott, többnyire oszlopos előcsarnokra nyílik. Görögországban már az újabb kőkorszakban feltűnt, itt és Kis-Ázsiában (Trója) a lakóház egyik fő formája. A krétai kultúra és a mükénéi kultúra palotáinak központi terme lett, amelyet labirintusszerű palota-alaprajzba vontak be. A görög építészetben egyrészt lakóházakban élt tovább a forma, másrészt egyszerűbb szentélyekben és „kincsesházakban" (Delphoi, Olümpia), továbbá nagyobb templomok naoszában.
[szerkesztés] Források
Művészeti lexikon (Akadémiai kiadó, Budapest, 1965)
Based on work by