Mikepércs

Mikepércs Debrecentől 8 km-re fekvő, nagy múltú település. A falu egyedülálló természeti szépségekben és megőrzött hagyományokban, értékekben gazdag település az Alföld és az Erdőspuszták határán. Mikepércset ezért is nevezik Erdőspuszta kapujának. A község természeti környezete a tipikus alföldi tájból vezet át a változatos domborzatú, vadászható fajokban gazdag „erdős-pusztákra”.

[szerkesztés] Története

A 11.-12. században Nyírnek nevezett táj, Bihar vármegyéhez tartozó részén alakult ki a Pércs nevű település, melyet a 14. század közepe után kezdték Mikepércsnek nevezni.

Az 1200-as évek előtt a falu egyik részének birtokosa az Ohat nemzetség. A család kihalása után, V. István király 1270-ben a falu másik részének földesurának, Csépának adományozta a területet. A család felvette a Pércsi családnevet, akik között többen viselték a Mike keresztnevet. Egyes vélemények szerint a Váradi Regestrumban 1220-ban szereplő Mika bihari föispánnak neve kapcsolatos a községgel.

1378-ban a szomszéd falu földesurai, a Szepesiek elpusztították a falu nagy részét. A 15. században a közel 280 lakosú falu két részét Kispércsnek és Nagypércsnek hívták. Míg a falu egyik részében sokáig a Pércsi család maradt a földesúr, a település többi területének több birtokosa is volt (Uporiak, Szaporiak., Csekeiek, ruszkai Dobók, Szepesiek).

A török hódoltság Mikepércsnek is mély sebeket okozott. 1598-ban a falu néptelen volt. 1608-ban Báthory Gábor fejedelem hat elhagyott mikepércsi jobbágy telket református magyar hajdútiszteknek adományozott és megnemesítette őket. Ekkor is többször cserélt birtokost a település, míg végül az erdélyi fejedelemhez került. Bethlen Gábor fejedelem további nyolcvan református magyar hajdút telepített le ide. Mikepércs egyike lett az úgynevezett bihari hajdúvárosoknak.

A török elleni felszabadító háború ismét nagy károkat okozott a településen. A településen a 17. század végén tíz magyar családot számoltak össze. A Habsburg-birodalomban a hajdúvárosok kiváltságait nem ismerték el, majd a települést 1702-ben Esterházy Pál nádor kapta meg, de a település hamarosan a váradi káptalan birtokába került.

A 18. század közepén a lakosság számát 150-200 főre becsülték. A 19. század közepétől a betelepülők révén az eddigi református vallás mellé egyre több más vallású is került.

A világháborúk miatt, immár sokadjára nagymértékben lecsökkent a település lakossága.

Napjainkban Debrecen közelsége meghatározó. Mikepércs Debrecen agglomerációs vonzáskörzetében található. A településen áthaladó 47-es főút hatalmas forgalmat bonyolít le, könnyen megközelíthetővé teszi a néphagyományokban és egyedülálló kulturális értékekben gazdag települést.

[szerkesztés] Látnivalók

Kályhamúzeum. Nevezetességei közé tartozik egy magánkézben lévő kályhagyűjtemény, melynek 65 darabja van, ezek közül a legrégebbi az 1800-as évek elején készült. (4271 Mikepércs, Orosz I. u. 11.)
Református templom. 1793-ban épült az egyhomlokzatú tornyos református templom, melynek szentélye a nyolcszög három oldalával zárul. A templom tornya négy fiatornyos fazsindelyes, melynek megjelenése erdélyi hatású. Ehhez hasonló nagyon kevés van az országban.
Természet, környezet. Mikepércs természeti értéke a Nyárfáshegyi legelő, mely Tájvédelmi Körzet, a településhez rendkívül közel fekvő, vadászható fajokban gazdag erdősült terület. Több vízfolyás is található itt, ezen felül még egy halastó is van, melynek Rókás-tó a neve. Egyedi természeti értéke még a 250-300 évesre becsült 1000 éves tölgy vagy más néven Rákóczi-tölgy.