Munkástanácsok Országos Szövetsége
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Munkástanácsok Országos Szövetsége magyar keresztény szakszervezeti konföderáció (szövetség).
A szövetség 1990. július 14-én alakult több, mint 80 munkástanács részvételével, a konföderáció honlapja szerint "a munkástulajdont és munkás-önigazgatást hirdetve az 56-os forradalom munkástörekvéseinek szellemi örököseként".
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
Az 1956-os Munkástanácsok örököseként először 1989 augusztusában alakult újra munkástanács, az akkor 2000 főt foglalkoztató Herendi Porcelángyárban, spontán módon, az éves prémium elosztása feletti felháborodás és a gyár vezetésével szembeni elégedetlenség nyomán. A munkásokat képviselő Palkovics Imre a konfliktus közepette jogi tanácsokért az akkori veszprémi ügyvédhez, a későbbi belügyminiszter Horváth Balázshoz fordult jogi segítségért, aki a munkástanács megalapításában is segített. Az üzem dolgozóinak nagy többsége, 1700 fő csatlakozott.
Ezt követően sorra alakultak munkástanácsok az ország más részein is – becslések szerint 1990 elejéig 30 és 50 közti számban –, egyelőre nem szakszervezetként (ez a szó lejáratódott a kommunista rezsim idején), hanem a munkások önigazgatását támogató mozgalomként. Munkástanács alakult többek közt a Péti Nitrogénműveknél, a Gyomaendrődi Hőtechnikai és Gépipari Vállalatnál, a Volánbusz Vállalat Kelenföldi Üzemigazgatóságánál, a Rába Vagon- és Gépgyár Mosonmagyaróvári Gyáregységénél, a Lenin Kohászati Műveknél, a Dunaújvárosi Vasműben, a Videotonnál stb.
A Szövetség kezdetben erős szálakkal kötődött az 1990-es országgyűlési választásokon győztes Magyar Demokrata Fórumhoz.
A szocialista Krausz Tamás véleménye szerint az 1990-ben alakult Munkástanácsok Országos Szövetsége csak felmelegített és MDF-hez közelített változata volt a Baloldali Alternatíva Egyesüléshez kötődő értlemiségiek által már 1989 decemberében megalakított MOSZ-nak. [1]
[szerkesztés] Társadalmi összetétele
Felmérések szerint a szövetség tagjainak jórésze fizikai munkás. Hagyományosan a fiatalabb korosztályokból kerülnek ki, a tagok mintegy fele mondja vallásosnak magát – de jelentős azoknak az aránya, akik nem járnak hetente misére –, a vezetők tipikusan vallásos emberek. A tagok a többi szakszervezeti konföderációhoz képest rosszabbak a jövedelmi viszonyaik, egy 1994-es felmérés szerint jelentős arányban három-négy gyermekes emberek. Későbbi felmérés szerint a tagok átlagos gyermekszáma 1.8, amely meghaladja az országos átlagot, a gyermektelenek aránya elenyésző.
[szerkesztés] Nemzetközi kapcsolatai
A Munkástanácsok volt az első a hazai szakszervezetek közül, amelyet felvettek az Európai Szakszervezeti Szövetségbe (ETUC). Tagja a keresztény szakszervezeteket tömörítő Munka Világszövetségének (WLC).
[szerkesztés] Szervezete
A konföderációnak megyei szervezetei vannak és 13 ágazata, amelyek többek közt bányász, egészségügyi, építőipari, közlekedési, vegyipari és pedagógus szakszervezeteket tömörítenek.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Munkastanacsok.hu - szakszervezettörténet
- Szalai Erzsébet: A civil társadalomtól a politikai társadalom felé. Munkástanácsok 1989-1993 (T-Twins Kiadó, 1994)
Based on work by