Neoplaszticizmus
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A neoplaszticizmus a geometrikus absztraktció egyik legjelentősebb ága. Piet Mondrian a kubizmusból fejlesztette ki, és ő nevezte el, de már 1913-ban jelen volt. Mivel a világ tarkaságában egységet keresett, ezt odáig fejlesztette, hogy művészetében végül szembeállította a dinamikus és statikus erőket. A sík felület, a vízszintes és függőleges vonalak, a fehér, a fekete és a vörös, a kék és a sárga kontrasztjára alapozta. Ezekben az elemekben szeretné megtalálni mindenki számára a közös nyelvet. Művészeti eljárása nélkülöz minden egyéni kifejezést, olyan szépséget kutat, ami nem az egyéni tudatot fejezné ki. Minden egyedi formában a zűrzavart látja.
Az I. világháború idején, 1917-ben egy művészcsoport, melyhez Mondrian is tartozott, Hollandiában De Stilj néven folyóiratot indított, s ebben festők, szobrászok és építészek fejtették ki művészetszemléletüket.
Bútorban, a grafikai, keramikai és fémműves design terén egyszerű és funkcionális formák jöttek létre, melyek belekerültek a 20. század vizuális nyelvébe, és a székek, padok, edények, lámpák, textíliák, reklámok, és tipográfia szabványos formáivá váltak.
[szerkesztés] Művészek
- Gerrit Rietveld
- Piet Mondrian
Based on work by