Neuroszisztematológia

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A neurológia (másnéven idegtan) az idegek felépítésével és működésével foglalkozó tudományág. A neuronrendszer elemi működése az ingerület keletkezése és vezetése valamint más sejtekre való továbbadása. Az idegrendszer biztosítja a szervezet összehangolt működését, képes a környezetből érkező hatások feldolgozására és a válaszreakció megszervezésére is. A válaszreakciót kiváltó környezeti hatás az inger, amely lehet: mechanikai, fény, hő, elektromos vagy kémiai. Az ingerre az érintett sejtek anyagcseréjük megváltozásával válaszolnak. Az ingerre adott válaszreakció az ingerület.

Az idegszövet fogja fel az ingert képzi és gyorsan továbbítja az ingerületet. Az idegrendszer legkisebb egysége a neuron (idegsejt). Az idegsejtet a sejthártya határolja beljebb haladva találjuk a sejtplazmát, amelyben nagyon sok endoplazmatikus (plazmán belüli) membrán és riboszóma található, ezek jelenléte proteinszintézisre (fehérjetermelődésre) utal. A riboszómák ribonukleoproteid részecskék, melyeknek felületén játszódik le a proteinszintézis. A plazmában szintetizálódnak a neuronok felépítéséhez szükséges proteinek valamint az anyagcserefolyamatokhoz szükséges enzimproteinek. Ezek az enzimproteinek azoknak a kémiai messenger (hírvivő)anyagoknak a szintetizálódását segítik elő, amelyek a neuronok közötti információátadásában játszanak szerepet. A neuronok fő tömegét a sejttest képzi. A plazmából hosszabb-rövidebb nyúlványok indulnak ki. A dendritek (a rövidebb nyúlványok) más sejtektől veszik át az ingerületet és továbbítják a sejttest felé. Az axon (a hosszabb nyúlvány), amelyből neurononként általában csak egy van, az ingerületet a sejttest felöl az axonvég felé vezeti. Amíg a neuron sejttestjét és dendritjeit csak az ektoplazmatikus (plazmán kívüli) membrán határolja, addig az ugyancsak ektoplazmatikus membránnal borított axon körül az idegszövet támasztósejtjei velőshüvelyt alakítanak ki. A velőshüvellyel körülvett axon az idegrost. Az idegrost kialakulása során az axon a támasztósejt sejthártyáját maga előtt tolva beágyazódik a neuronba. A támasztósejt sejthártyájának betüremkedése felcsavarodik az axonra. Ezt a betüremkedést az egymás mellé került két sejthártya ektoplazmatikus membránrétegei alkotják. Az így felcsavarodó velőshüvely tehát egymásra rétegződő ektoplazmatikus membránréteggel veszi körül az axont. Az axon az idegszövet sejtközötti állományával velőshüvely nélküli csupasz részén keresztül (a befűződés helyén) érintkezik.

A szinapszisok a sejtek közötti azon kacsolódási helyek, amelyeken keresztül az ingerület egyik sejtről a másikra terjed át. Szinapszist általában az egyik neuron axonja hoz létre a másik neuron dendritjével. A két különböző neuronhoz tartozó ektoplazmatikus membrán közötti távolság a szinaptikus rés. Az ingerület vezetésekor a depolarizáció (lásd anyagcserefolyamatok) átterjed az ingerület keletkezési helyével szomszédos ektoplazmatikus membrán területekre. Az ezeken a területeken kiváltott imoulzusok hullámszerűen tovább terjednek a dendritekről a sejttesten át az axonvég felé. Az ingerület elektromos impulzusként csak a neuronon vezetődik akadálytalanul, két egyéb típusú (nem neuron) sejt között a szinapszis adja át az igerületet a szinaptikus résen keresztül, ahol egyik sejtről a másikra ingerület átvivő anyag acetilkolin szállítja az ingerületet. ez az anyag az axonvég szinaptikus hólyagjaiban tárolódik. Ezek a hólyagok az említett elektromos impulzus hatására az axonvég ektoplazmatikus membránján keresztül a szinaptikus résbe űrítik az említett acetilkolint.

Az idegsejteknek működésük szerint három típusa van. Az érző neuronok az ingerület felvételét és továbbítását végzik. Az interneuronok feladatai: az ingerület továbbadása valamint más neuronok közötti kapcsolat fenntartása. A mozgató neuronok pedig az ingerületre adott válaszreakciót valósítják meg.