P. Mobil

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a cikket formázni kellene a wiki jelölőnyelv szabályai alapján.

A P. Mobil egy magyar rockegyüttes.

A nem "állami dotációval" létrejött vagy mesterségesen életben tartott rockzenekarok közül kétségtelenül a legnagyobb népszerűséget a P. Mobil mondhatta magáénak. Ők hajtottak a legrégebben a sikerért, az elismerésért, ők mondhatták magukénak a legfanatikusabb rajongótábort. Schuster - aki mindvégig megtestesítette a P. Mobil szellemiségét - 1969-ben Housebirds néven alapította első zenekarát, majd 1970-ben Gesarol néven hozott össze egy újabb társaságot, s - ahogy magukat nevezték - " a rovarhalál zenészei " már nevükkel is kisebbfajta botrányt kavartak. Nevükhöz fűződik az a "kétes" dicsőség, hogy nekik "csápolt" először a közönség, és a későbbiekben ugyancsak ezek a zenészek voltak azok, akik először hallhatták a sportpályákon már megszokottá váló szavalókórusok követelő buzdítását: "A Hajsza, a Gálya, a Főnix éjszakája..." 1973 áprilisában rövid közlemény tudatta az Esti Hírlapban, hogy a Gesarol együttes a jövőben P. Mobil (Perpetuum Mobile) néven lép fel, és az új zenekar bemutatkozó koncertjét 1973. május elsején tartja a Budai Ifjúsági Parkban. A P. Mobil - Póta András (dob), Schuster Lóránt. Cziránku Sándor (gitár), Huszár Györgyi (ének), Losó László (basszusgitár/ ének), Serényi Miklós (ének) - igazi debütálására azonban a miskolci popfesztiválon került sor, ahol a slágervonal és a progresszív rock képviselői között egyedüliként játszottak hard rockot. A zenekar a hetvenes évek közepétől - a sikertelenség miatt gyakran változó felállásban - 6 koncertproqrammal (A kintornás szerencséje, 1975, P. Mobil az alagútban 1976, Honfoglalás, 1978, Segítség, jaj, 1980, Mobilizmo, 1981, Heavy medál 1983) lépett a közönség elé. Hat komplett, nagylemezre kívánkozó zeneanyagga!, de a "külvárosinak", "barbárnak" elkönyvelt zenekar sokáig hiába kopogtatott a hivatalos intézmények ajtaján, dalaikat a Sanzonbizottság, a Rádió és az MHV is visszautasította. Csak egyre növekvő népszerűségüknek illetve a kemény rock terjedő divatjának köszönhették, hogy a hetvenes évek második felében három kislemezük (Kétforintos dal, Menj tovább, 1978; Forma 1. Utolsó cigaretta, 1979. Miskolc, Csizma az asztalon, 1980) megjelenhetett. A zenekar ezekkel a dalokkal, illetve műsoraik betétszámaivai (Pokolba tartó vonat, Rocktóber, Bíborlepke stb.) állandóan a sikerlistákon szerepelt, de mivel nem voltak hajlandóak kompromisszumokra, például egyes dalok szövegének átírására, megváltoztatására, a zenekar elsőként sorolt be a ,,fekete bárányok" csapatába. A zenekar a hetvenes években végig a "föld alá szorítva", a margón dolgozott. Konok fejjel öntörvényű, divatoktól független útjukat járták. A hattételes Honfoglalás című szvitjük, a magyar rockzene egyik jelentős teljesítménye (szerző: Bencsik Sándor, Cserháti István, Földes László), amelyet először 1978. április 30-án az Ifjúsági Park nyitókoncertjén mutatták be óriási sikerrel. A jó zenészekből - Vikidál Gyula (ének), Cserháti István (billentyűs hangszerek), Pálmai Zoltán (dob), Bencsik Sándor (gitár), Kékesi Bajnok László (basszusgitár), Schuster Lóránt - álló csoport ekkor már kidolgozott koncertprogramokkal, karakteres vezéregyéniségekkel rendelkezett. A P.Mobil 10 éven át őrizte fogcsikorgató elszántsággal azt a lázadó szellemet, amely a zenekart elindította a pályán. A közönség rajongott értük. A divatot követő, kompromisszumokra hajló zenekarok sorra elhúztak mellettük, s zenei-színpadi munkásságuk is olyan forrássá vált, amelyben több új zenekar is megmerítette korsóját (Csizma az asztalon). Dalaik, szövegmotívumaik, színpadi ötleteik jó néhány más együttes koncertjein visszaköszöntek. Schuster Lórántéknak észre kellett venniük, hogy a zenekar örökségét a "rockonság" szép csendben széjjelhordta, elkótyavetyélte anélkül, hogy az eredti P.Mobil "hangnak" nyoma maradt volna. 1980 őszén ez a felismerés bomlasztotta fel a zenekart. Schuster Lóránt újjá szervezte a csapatát és 1981 őszén megjelent a P.Mobil első, "válogatott" felvételeknek is beillő nagylemeze. A zenekar azonban - szerencsére - a hard-rock divat elmúltával is ragaszkodik eredeti elképzeléseihez és a harmadik évezred küszöbén is a P.MOBIL ÉL !!!

Fontosabb Tagok:

Zenekarvezető, Szövegíró, showman: Schuszter Lóránt (1973-tól)

Ének:

Vikidál Gyula (1974-79)

Tunyogi Péter (1979-97)

Rudán Joe (1997-től)

Gitár:

Bencsik Sándor (1973-80)

Sárvári Vilmos (1980-tól)

Billentyűsök:

Cserháti istván (1974?-80)

Zeffer András (1980-97)

Papp Gyula (1998-99)

Basszusgitár:

Losó László (1973-74)

Kékesi László (1974-97)

Póka Egon (1997-től)

Dob:

Póta András (1973-74? és 1994-95)

Pálmai Zoltán (1974?-78)

Mareczky István (1978-83? és 1994)

Donászy Tibor (1983?-85)

Döme Dezső (1995-97?)

Németh Gábor (1997-98 és 2001-től)

Herpai Sándor (1998-2001)

[szerkesztés] Forrás, további linkek

Forrás: hivatalos P.Mobil oldal
Hivatalos oldal: P.Mobil.hu