Pontosz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Pontosz, Pontus, ókori ország Északkelet-Kis-Ázsiában (ma Törökország). Északon a nevét adó Fekete-tenger (görögül Pontosz Euxinosz), nyugaton, a Halüsz mentén Paphlagónia és Galatia, délen Kappadókia és Armenia, keleten pedig Armenia és Kolkhisz határolta. Lakóit bőrszínükről fehér-szüriaiaknak (leukoszüriaiak) nevezték. Alapítója egy perzsa szatrapa, Mithridatész volt, akit – bár nem volt független – szokás I. Mithridatésznek nevezni.

Pontoszra alig hatott a perzsa és a hellenisztikus civilizáció. Az i. e. 4. században egy perzsa család uralma alá került, akik kihasználták Nagy Sándor birodalmának felbomlását, és i. e. 281-ben az uralkodó (II. Mithridatész) már királynak szólíttatta magát. Egy évszázaddal később I. Phamakész bekebelezte Szinopét, V. Mithridatész (meghalt i. e. 120-ban) egy Rómával kötött előnyös szövetségi szerződés révén Phrügia birtokába jutott. A legnagyobb pontoszi uralkodó, VI. Mithridatész elfoglalta Kis-Ázsiát, ellenőrzése alá vonta a Krím-félszigetet, és behatolt Róma görögországi területeire. A pontoszi birodalom azonban nem volt stabil sem politikailag, sem gazdaságilag, és Mithridatész is csak azért terjeszthette ki ilyen mértékben a hatalmát, mert Rómát egyéb külső és belső problémái kötötték le. Sulla sikeres csatái után (i. e. 86 – i. e. 85) Pompeius (i. e. 65) legyőzte Mithridatészt, majd amikor annak fia, II. Pharnakész előnyt próbált kovácsolni a római polgárháborús helyzetből, Julius Caesar könnyedén legyőzte Zelánál (i. e. 47). A rómaiak Pontoszt Galatia – Kappadókia provinciához csatolták. A főbb pontoszi városok Amasia, Neocaesarea és Zela voltak.

[szerkesztés] Források

• Pecz Vilmos: Ókori lexikon, I–IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904.