Pozitív diszkrimináció
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A pozitív diszkrimináció társadalmi csoportokra vonatkozó jogi vagy egyéb adminisztratív megkülönböztetést, előnyben részesítést jelent, melyre gyakran, de nem feltétlenül a csoport valamilyen szempontból hátrányos helyzete ad indokot. A világ sok országában ismert és alkalmazott fogalom a hátrányos helyzetű csoportok felzárkóztatására vonatkoztatva.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A magyar alkotmányban
Az Alkotmány kifejezetten utal pozitív diszkriminációs lehetőségekre, például az állam saját kötelezettsége meghatározásával, amikor előírja, hogy az anyáknak a gyermek születése előtt és után külön rendelkezések szerint támogatást és védelmet kell nyújtania.
Az alkotmány 70/A.§(3) szerint A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.
A Magyar Alkotmánybíróság véleménye az alkotmány 70/A.§ (1), megkülönböztetés-mentességről szóló bekezdése értelmezésével kapcsolatban: " ... a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden még a végső soron nagyobb társadalmi egyenlőséget célzó megkülönböztetés is tilos. ...ha valamely – Alkotmányba nem ütköző – társadalmi cél vagy valamilyen alkotmányos jog csakis úgy érvényesíthető, hogy a legszűkebb értelemben vett egyenlőség nem valósítható meg, akkor az ilyen pozitív diszkriminációt nem lehet alkotmányellenesnek minősíteni."
[szerkesztés] Gyakorlatban
- A világon elterjedt a várandós és kisgyermekes anyák anyagi és egészségügyi támogatása
- A mozgásukban korlátozott emberek számára, mivel munkavégzésükben, így elérhető jövedelmükben nem érik el általában az átlagot, segédeszközeik beszerzését támogatják.
- Sok országban az idősek alanyi jogon kapnak járadékot.
- Az országok többségében a nőknek nem kell sorkatonai szolgálatot ellátniuk.
[szerkesztés] Az Amerikai Egyesült Államokban
A pozitív diszkriminációt (affirmative action)az Egyesült Államokban a 60-as évek vége óta alkalmazzák a szövetségi közigazgatásban a különböző okok miatt korábban jogilag hátrányos helyzetbe került társadalmi csoportokkal, így a feketékkel, nőkkel, a „hispánokkal”, az őslakosokkal és esetenként az ázsiaiakkal kapcsolatosan.
[szerkesztés] A legfelsőbb bíróság és a pozitív diszkriminácó
A legfelsőbb bíróság úgy itélte meg, hogy a pozitív diszkrimináció nem sérti az alkotmányt. A testület döntése szerint az ilyen megkülönböztetést alkalmazni lehet, jellemzően az oktatásban és a munkaerőpiacon.
A testület ezenfelűl a kvóta-alapú hátrányos megkülönböztetést alkotmányellenesnek találja és megtiltotta. A kvóta-alapú megkülönböztetés azt jelenti, hogy egy intézmény nem szabhatja meg, hogy hány kisebbségi személyt alkalmazhat, taníttathat vagy foglalkoztathat.
A kvóta-alapú kérdés 1978-ban merült fel, amikor is a Kaliforniai Egyetem megszabta, hogy 100 tanulóból minimum 16 kisebbséginek kell lennie. Allan Bakke-et, egy fehérbőrű amerikait azért nem vették fel, mert a fehérbőrűeknek akkor már betelt a maximum felvehetők száma. A legfelsőbb bíróság azt a határozatot hozta, hogy a kvóta-alapú megkülönböztetés alkotmányellenes és be kell tiltani.
[szerkesztés] Kritikái
- Ez a fajta megkülönböztetés a társadalmat két részre osztja: "támogatókra" és "támogatottakra", ahol a támogatók igyekeznek kibújni a kötelezettségek alól, a támogatottak pedig visszaélhetnek jogaikkal.
- Alkalmazása során mennyiségi és minőségi határokat (kvótákat) kell szabni néha faji alapon, mikor a jogrendszer célja épp ezen kategóriák eltörlése; továbbá e megosztás sok emberben rossz emlékeket kelt
- Az adományozás erősíti az elmaradottabb társadalmi csoportokban az áldozat szerepet, ahelyett, hogy valóban az esélyek egyenlőségét teremtené meg.
- Ellentmond sokszor a biológiai kiválasztódás szempontjainak, így a túlzott egalizálás a fejlettebb társadalmi önszerveződést gátolja.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Krokovay Zsolt: Pozitív diszkrimináció
- Kisebbségkutatás 8. évf. 1999. 4.szám/ A pozitív diszkrimináció változatai
Based on work by