Pseudo-Apuleius

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Pseudo-Apuleius, a szöveghagyományozás vagy a későbbi kutatás által a madaurai Apuleiusnak tulajdonított művek szerzőinek összefoglaló megjelölése: ezen művek szerzői ismeretlenek, illetve Apuleiusszal való azonosításuk kétséges. Az idetartozó művek a következők: „Asclepius", egy eredetileg görög nyelven írott hermetikus dialógus latin fordítása (a fordítás valószínűleg Lactantius kora után keletkezett). A görög eredeti töredékeit Lactantiusnál, utolsó, 41. fejezetét pedig a Papyri Graecae Magicae gyűjteményben olvashatjuk. A „Peri herméneiasz" (Az értelmezésről) című mű az arisztotelészi formális logika rövid vázlata, apuleiusi eredetűnek ismeri Cassiodorus és Sevillai Szent Izidor. Orvosi receptgyűjtemény a valószínűleg a Kr. u. V. századból származó „Herbarium" vagy „De herbarum virtutibus" (Herbárium vagy A füvek gyógyító erejéről) című írás. Különféle életkorokra vonatkozó egészségügyi útmutatásokat tartalmazhatott a „De remediis salutaribus" (A hasznos gyógyszerekről) című mű, amelynek csak a vége maradt fenn. A „Liber physiognomiae secundum tres auctores" (A fiziognómia három szerző alapján) Loxiosz (vagy Eudoxosz?), Pszeudo-Arisztotelész és főként Polemón fiziognómiai írásain alapuló, név nélkül hagyományozott, de a modern kutatásban olykor Apuleiusnak tulajdonított mű.

[szerkesztés] Források

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)