Publius Rutilius Rufus
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Publius Rutilius Rufus (Róma?, Kr. e. 154 körül – Szmürna?, Kr. e. 78 után) Római politikus, szónok, történetíró.
Kr. e. 105-ben consulként tevékenykedett, Kr. e. 94-ben Asia provincia legatusa volt. Tevékenysége miatt a helyi lakosság igen kedvelte, a római adóbérlők azonban sértve érezték érdekeiket, s a Rómába visszatérő Rutiliust igazságtalanul elítéltették, s száműzetésbe küldték. Ettől kezdve Kis-Ázsiában élt, ahol Cicero is felkereste. A sztoikus képzettségű Rutiliust Cicero közepes szónoknak tartotta, aki a patetikus eszközök mellőzése miatt sem tudta saját felmentését elérni a bíróság előtt. Számkivetésében görög nyelven megírta Róma történetét, talán „Hisztoriai” (Történelem) címen, latinul pedig önigazoló önéletrajzát készítette el: „De vita sua” (Életéről) címmel. Történetíróként hatott rá Polübiosz, legalább öt fejezetet kitevő életrajza Sulla, Julius Caesar és Sempronius Asellio előfutárává teszi. Munkáiból csupán szerény töredékek maradtak fenn.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos: Ókori lexikon, I–IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904.
Based on work by