Pusztazámor

Pusztazámor kis község kb. 150 m-rel a tengerszint felett Budapesttől 28 km-re délre az Etyeki-dombság lankái és az Érdi-fennsík között, a Zámorhegy lábánál, a Zámori-patak két oldalán terül el. E kis patak a Gerecse hegység keleti oldalából ered, mint nagyobb társai a Szent László- és a Benta-patak, majd a Mezőföldre érve belefolyik a Bentába, s vele a Dunába. A falu Budapestről autóval négy útvonalon közelíthető meg:

   * az M7-es autópálya 22. km-nél a Regionális Hulladékkezelő Központ felé
   * az M1-es autópálya Biatorbágyon keresztül Sóskút felé
   * Budapest-Budakeszi-Páty-Biatorbágy-Sóskút (nagyon szép út)
   * Budapest-Diósd-Érd-Sóskút

Tömegközlekedési eszköz: Volánbusz a XI. kerület Etele térről (közvetlen összeköttetés)

[szerkesztés] Története

A lösszel borított terület első lakói a falu északkeleti részén kb. 3000 évvel ezelőtt telepedtek meg. Legkorábbi leletei a bronzkori urnasíros kultúra idejébe vezetnek. A régészeti leletek között agyagedények, tálak, réz és bronz eszközök, majd vasfegyverek tűnnek fel. Római hadiút húzódott a falutól délre, amit a múlt században feltárt két gazdag római sír is bizonyít, melyeket a Nemzeti Múzeumban őriznek.

A honfoglalás előtti VII.-IX. századi települések nyomaira bukkantak a régészek és 1999-2000-ben az ásatások során 1234 avar-kori sírt tártak fel. Dr. Maróti Éva ásatásvezető régész leírása szerint "a sírok egy részét ugyan kirabolták, de a férfi, női és gyermeksírokban így is gazdag leletanyag volt: előkerültek viseleti tárgyak (csatok, ruha- és hajfonatdíszek, övveretek, szíjvégek), munkaeszközök (kések, orsógombok, fenőkövek, tűtartók) és ékszerek (gyöngyök, bronzból készült fülbevalók, gyűrűk és karperecek). Érdekes, hogy fegyvert alig találtunk, csak néhány nagyobb kést, tőrt vas nyílhegyet és íjak csontmerevítőit. A halottak mellé a hosszú túlvilági útra ételeket adtak – ezt jelzik a sírban lévő edények és állatcsontok."

Az avar korban az elhunyt fegyveres férfival sokszor eltemették a lovát is; Pusztazámoron egy esetben kerültek elő csikó csontjai sírból. Három sírban viszont a gazda mellé temették hűséges kutyáját is.

Általában egyesével temetkeztek, a vázak nyújtott testhelyzetben, háton feküdtek, a sírok iránya északnyugat-délkelet volt. Néhány esetben az elhunytat oldalt fekve, felhúzott lábakkal temették el – ennek babonás okai lehettek. A sírok egy kis részében több váz volt: előfordult házaspár közös sírja, temettek el anyát gyermekével és házaspárt több kisgyermekével együtt is, de volt eset, amikor három kisgyermeket temettek el egyszerre.

A volt Barcza-tanya helyén létrejött Kommunális Hulladéklerakó építése során került elő ez a nagy tudományos jelentőségű lelőhely, melynek feltárását a Fővárosi Közterület-fenntartó Rt. anyagi támogatása tette lehetővé. A leletanyag a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságához került, a Ferenczy Múzeumba, Szentendrére

[szerkesztés] Nevezetességei

A szép fekvésű kistelepülés Pest megye déli határán a Vértes keleti lankáinak és a Budai hegység déli nyúlványainak találkozásánál az Etyek-Sóskút-Gyúró községek által határolt képzeletbeli háromszög közepén, a Zámori-patak völgyében helyezkedik el. Fejlett infrastruktúrájával – villany-, gáz- és vízvezeték-hálózat, modern szennyvízcsatorna hálózat, szilárd burkolatú közutak – kiemelkedik a környékbeli települések közül.

Pusztazámornak – ellentétben a szomszéd falvakkal – történelmi-társadalmi-gazdasági okok miatt nincs jellegzetes archaikus faluképe. Hiába is keresnénk az Etyeken, Biatorbágyon, Sóskúton és Tárnok ófaluban még szép számban fellelhető nyitott tornácos, hosszú sváb vagy tót parasztházakat, tradicionális vidéki jellegzetességeket, közfunkciójú építményeket, illetve utcai berendezési tárgyakat (mint falucentrum főtérrel, templommal, köztéri hagyományos gémes- vagy kerekes kút stb.), ilyeneket itt nem találunk. Ezzel szemben a majd ezer lakost számláló falucskában található néhány olyan történelmi, építészeti kuriózum, amelyekre méltán lehetnek büszkék a helybeliek.

Sóskút felől – északkeletről – közúton (vasúti összeköttetés nincs) közelítve először jobbról a falu széli dombgerincen megépített vízmű magas földprizmája tűnik fel, majd a településre beérkezve az út mindkét oldalán az 1980-1990-es években épült hangulatos kertes házak között haladunk. A Kossuth Lajos u. 26. szám alatt lakó Konrád Péter portáján még műgyűjtőket is irigylésre késztető magángyűjtemény látható főként a faluban fellelt hagyományos használati tárgyakból és eszközökből.

A vízmű mögötti Mentler Mihály utcában érdekességként említhető az 1998-ban földtéglából épült földtetejű bioház.

A faluhatártól kb. fél kilométernyire a főút baloldalán található a község legnagyobb területű nevezetessége, a valószínűleg XVIII. században épült Barcza kastély. A fennállása alatt többször is átalakított, mai formájában eklektikus stílusú épület az azt körülvevő 3 hektáros arborétum-jellegű ősparkban helyezkedik el a Zámori patak jobboldalán.

A kastély építési korát illetően konkrét adatok hiányában csak feltételezések, illetve szakvélemények állnak rendelkezésre. Jelenlegi külsejét a XIX. sz. végén alakították ki, ugyanakkor a kastélypark több száz éves fái és berendezései egy barokk kert eredetére utalnak, ami feltételezi a főépület XVIII. századi építését. A kastély főépülete mai formájában feltehetően 1859 és 1877 között épült a korábbi épület elbontása után. A kastély második – átalakítási-bővítési – periódusa 1884 és 1922 között történt, amikor is elnyerte mai eklektikus formáját. Az épület kerti homlokzati oromfala toronydíszes. A kőpárkányos íves oromzatos rizalitban ülő kerti kijárat fölött íves nyitott timpanonban a Barcza család címere: korona felett három rózsát tartó páncélos kar. A pajzstakaró feletti sisakdíszen ugyancsak páncélos kar és a pajzsot kocsányos tölgyfa levelek ölelik át.

A II. világháborút követően az épület a magyar kastélyok és nemesi kúriák zömének sorsára jutott. Fenntartását elhanyagolták, a különböző célú felhasználások során jellegét csaknem teljesen elveszítette, architektúrája tönkrement, de az épületet és a parkot – hála az itt élőknek – nem rombolták szét, mert sokáig iskolaként működött. Az 1990-es évek második felében az önkormányzat a kastélyt értékesítette. Az új tulajdonos, Krajcsovics János régiségkereskedő az eredeti tervek és dokumentumok alapján képzett mesterekkel restauráltatta az épületet XIX. századvégi eklektikus formájában. A felújítás során törekedtek a külső kép megőrzésére. A későbbi áttöréseket befalazták, végrehajtották az ablakok és bejáratok korrekcióját, helyreállították a kert felőli bejárat és terasz eredeti funkcióját, valamint a vakolatarchitektúrát.