Quintus Curtius Rufus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Quintus Curtius Rufus (Kr. u. 1. század): római író.

Koráról, életéről semmi közelebbit nem tudunk. Műve, a „Historiae Alexandri Magni Macedonis” (Nagy Sándor története) az egyetlen ránk maradt latin nyelvű Nagy Sándor-történet. A mű 10 könyvéből az 1. és 2. teljesen, az 5. 6. és 10. részben elveszett. Az első könyvek feltehetően Nagy Sándor ifjúkorát tárgyalták, a 10. könyvben még a diadokhoszok viszályának kezdetéről is szó esett. A mű érdekes emléke a kora császárkori „Alaxandrosz-mítosz” újjáéledésének. Curtius Rufus elbeszélésében elsősorban a Kleitarkhosz-féle hagyományt követi. Érdekes, hogy a szerző számára a tárgyi kritika teljesen közömbös volt, műve ezért félúton áll a történetírás és a regény között. Művében feltűnő még az antik történetíróknál úgyszólván sohasem tapasztalható pszichológiai érdeklődés, ahogy Nagy Sándor tetteinek belső motivációit próbálja feltárni.

[szerkesztés] Források

• Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)