Rémusz bácsi

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Rémusz bácsi (angolul Uncle Remus) kitalált karakter, a Joel Chandler Harris által összegyűjtött és először 1881-ben könyv alakban publikált afroamerikai népmesegyűjtemény narrátora. Az atlantai újságíró Harris végül összesen hét Rémusz bácsi-könyvet adott ki.

A gyűjtemény a Dél-Egyesült Államokban élő feketék közt gyűjtött állatmesékből, dalokból és akkor szájhagyomány útján megőrződő folklór darabokból állt. Sok történet Aesopus vagy Jean de La Fontaine állatmeséihez hasonlóan didaktikus jellegű. Maga Rémusz bácsi egy kedves öreg fekete rabszolga, aki a köréje gyűlő fehér gyerekeknek meséli el a történeteket.

A történeteket Harris a Deep South („mélydéli”) rabszolga-nyelvjárásban írta. Műfajuk az állatmese trickster változata.

Maga az angol uncle („bácsi”, vagy „bátya”) szó az amerikai Dél fehérek használta nyelvében az idős feketék lekezelő, gyakran rasszista tónusú megszólítása volt, amit ma már sokan sértőnek éreznek (ld. még Tamás bátya).

A történetek főhőse a Nyúl, az angol eretiben Brer Rabbit (Brer a „testvér” jelentésű brother szó nyelvjárási változata, rabbit nyúl, tehát: „Nyúl Testvér”) szeretetreméltó csínytevő, aki folyton bajba kerül, gyakran „Róka Testvérrel”, vagy „Medve Testvérrel” szemben.

Az állatmesék nem rasszista jellegűek és nagy népszerűségre tettek szert, az 1960-as évek polgárjogi mozgalma közepette azonban sok fekete a narrátor „bátya” sztereotípiáját már lekezelőnek érezték. Tiltakozást váltott ki az is, hogy a bevezetőben Harris ugyancsak lekezelő hangnemet alkalmazott a feketékkel szemben és védelmébe vette a rabszolgaságot, ez sokak szemében elfogadhatatlanná tette a könyvet, ami népszerűségének jelentős megcsappanásához vezetett.