Rodosz (város)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Világörökség  m·v·sz  Rodosz városa
A nagymesteri palota belső udvara
Adatok
Ország	Görögország
Típus	Kulturális helyszín
Felvétel éve:	1988

Rodosz városa Rodosz szigetének északi csücskén helyezkedik el. 2001-ben 53 709 lakosa volt. A több kultúra emlékét hordozó óváros rendkívül jó állapotban maradt fenn; 1988-ban a Világörökség részévé avatták.

Tartalomjegyzék 1 Története 2 Látnivalók 2.1 Óváros 2.2 Újváros 2.3 A város környéke 3 Források 4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Története

Kr. e. 408-ban a szigeten levő három városállam, Lindosz, Ialüszosz és Kameirosz elhatározták egy közös főváros létesítését. Az új várost a milétoszi Hippodamosz tervei szerint építették fel. A következő három évszázad a város fénykorát jelentette; ekkoriban kb. 100 000 lakosa volt. A fejlett tengeri kereskedelem és a hajóépítő műhelyek megteremtették azt a gazdasági alapot, amely lehetővé tette a kultúra virágzását is. Kr.e. 304-293 között készült, Hélioszt ábrázoló kolosszust az ókoti világ hét csodájának egyikeként tartották számon.

A korai kereszténység időszakában a város a Bizánci Birodalom része volt, és püspöki székhelyként működött.

1306-ban a johannita lovagrend vásárolta meg a szigetet, és a bizánci városfal felhasználásával felépítették a jelenleg látható várfalat. A várost egy belső fal két részre osztotta. Az északi részen a lovagok lakoztak, itt építették fel az egyes rendek házát, az ispotályt, a nagymesteri palotát. A déli részen laktak a közrendű emberek, itt volt a piac is.

1480-ban II. Mohamed szultán ostromolta a várost, de nem járt sikerrel. 1522-ben azonban I. Szulejmán hat hónapi ostrom után bevette a várost. Ezt követően épült a mecset és a közfürdő, megerősítették a várfalakat és átalakították a templomokat és a lakóházakat saját ízlésüknek megfelelően.

1912-ben az olaszok hódították meg a várost a Dodekanisszosz szigetcsoport egészével egyetemben és 1923-ban ezeket Isole Italiane del Egeo (Égei-tengeri olasz szigetek) néven külön közigazgatási egységbe szervezték. A lovagkori épületeket restaurálták, a Nagymesteri Palotát újjáépítették. Az olasz uralom idején épült ki a város infrastruktúrája (utak, kikötők, elektromos áram).

A második világháború elején a szigeten lakó 6000 zsidónak kétharmada elhagyta a várost, kb. 2000 főt a németek koncentrációs táborba szállították, ahonnan mintegy kétszázan tértek vissza.

1944-ben az angol légierő bombázása során emberek haltak meg és épületek pusztultak el. A háború után az új görög kormányzat egyik első intézkedése a védett ásatási területek illetve védett műemlékek kijelölése volt. 1960-ban a Kulturális Minisztérium a teljes középkori várost műemléknek nyilvánította.

[szerkesztés] Látnivalók

[szerkesztés] Óváros

• A középkori városfal teljes hossza kb. 4 km, a fal vastagsága átlagosan 12 méter. Az Amboise-kapu 1512-ben épült, Emery D'Amboise nagymester idején. Az Amboise-kapu és a Szent György-kapu közötti falszakaszt a német lovagok, a következő szakaszt az 1489-ben épült Spanyol kapuig az auvergne-i lovagok védték. A Spanyol kapu és a Szent Athanasziosz-kapu között a védelem a spanyolok feladata volt. Innen a Szent János-kapuig az angolok őrködtek, utána a provennce-i lovagok következtek a Del Caretto-toronyig. A következő szakasz védelme a Szent Katalin-kapuig az olaszok felelőssége volt. A kereskedelmi kikötővel szembeni szakaszt egészen az Arzenál-kapuig a kasztíliai lovagok ellenőrizték.
• A Várbeli Miasszonyunk-templom a 13. században épült, ezt a johanniták gótikus katedrálissá alakították át. A törökök minaretként használták a tornyot, majd ismét keresztény templom lett. Jelenleg a bizánci művészet múzeuma.
• A johanniták régi rendkórháza, más néven Palazzo dell'Armeria a 14. százd végén, Roger de Pinset nagymester alatt kezdett épülni. Később fegyverraktárként szolgált, ma a régészeti intézet, illetve a népművészeti múzeum kapott helyet benne.
• Az új rendkórházat 1440-ben Jean Bonpart de Lastic nagymester kezdte építtetni, de csak 1489-ben, Pierre d'Aubusson alatt fejezték be. Jelenleg régészeti múzeumként működik.
• A Szulejmán-mecset 1523-ban a város elfoglalása után épült. Ma is imaházként működik, turisták nem látogathatják.
• A török negyedben található egyéb látványosságok: Musztafa pasa fürdője, Török Könyvtár (1794) és a város legrégibb török épülete, a Redjab pasa mecset.
• A zsidó negyedben található a 16. századi Kal de Shalom zsinagóga.
• A Nagymesteri Palota a sziget legismertebb, ámde legkevésbé eredeti épülete: a Helion de Villeneuve által építtetett eredeti palota 1856-ban egy villámcsapás kiváltotta lőporrobbanásban lerombolódott. Az olasz korszakban építették újjá.

[szerkesztés] Újváros

• A városnak három kikötője van: az Akandia-kikötő a teherhajóké, az Emborio-kikötő a nagy komphajóké és szárnyashajóké, a Mandraki-kikötő a kis komphajóké, halászhajóké és yachtoké.
• Az Emborio-kikötő mólóján három középkori szélmalom áll.
• Az Emborio-kikötő bejáratánál,a rodoszi kolosszus feltételezett helyén áll a 15. századi Szent Miklós-torony.
• Murad Reis-mecset mellett található a mohamedán temető.
• A 20. század elején, az olasz korszakban épült a városháza, a bíróság, a főposta, a kormányzósági palota és a színház.

[szerkesztés] A város környéke

• Az ókori város akropolisza a várostól kb. 2 km távolságra délnyugatra, a Monte Smith nevű dombon áll. Itt láthatók a Zeusz- és Athéné-templomok maradványai, valamint az ókori színház és stadion is.
• A Rodoszból Lindoszba vezető út mentén, a várostól 2 kilométernyire látható a Rodini park, a johanniták hajdani gyógyfüves kertje.

[szerkesztés] Források

• Paul Harcourt Davies: Rodosz, Vince Kiadó, Budapest, 1999, ISBN 9639192090

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• A város honlapja
• Világörökség