Soxhlet extraktor
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
1: keverőrúd 2: csatlakozó csiszolat 3: oldalcső 4: filter 5: szilárd (extrahálandó) anyag 6: szifontető 7: szifon kifolyó 8: csiszolatváltó 9: hűtő 10: hűtővíz bemenet 11: hűtővíz kimenet
A Soxhlet extraktor laboratóriumi berendezés, amelyet Franz von Soxhlet alkotott meg 1879-ben. Soxhlet a berendezést eredetileg lipidek szilárd anyagokból történő kiextrahálására készítette, bár nemcsak lipidek extrakciójához használható. Mint szilárd-folyadék folyamatos extraktort a preparatív kémiai gyakorlatban kiterjedten alkalmazzák. Soxhlet extraktort főképp akkor alkalmazunk, ha az extrahálandó komponens csak korlátoltan oldódik az extrahálószerben, míg a szennyezés egyáltalán nem oldódik benne. Amennyiben az elválasztani kívánt anyag jól oldódik az oldószerben, akkor egyszerű szűréssel elválasztható a nem oldódó szennyeződéstől.
Az extrahálandó szilárd anyagot egy speciális vastag pórusos szűrőpapírszerű tokba (ez a filter) teszik, majd ezt belehelyezik a Soxhlet extraktorba. Soxhlet extraktort egy lombikhoz erősítik, mely az oldószert (extrahálószert) tartalmazza. Az oldószert folyamatosan melegítjük. Az oldószer a forralással a oldalcsövön át a felső térbe kerül, majd a hűtő a gőzöket lekondenzálja és az így keletkező folyadék ellepi a filtert. Az ellepés által a meleg tiszta oldószer a kívánt anyag egy részét feloldja. Amennyiben a filtertérben a folyadékszint eléri a szifon felső szintjét, a filtert tartalmazó rész teljes folyadéktere átömlik az alsó lombikba (hasonlóan a bor egy felső edényből csővel való áttöltéséhez egy alsó edénybe). Ez a ciklus újra ismétlődhet akár órákon át is. A oldott anyag az oldószerrel a szifonból a lombikba kerül. Innen azonban a forralással csak az oldószer távozik, így a lombikba egyre töményebb formában lesz jelen az extrahálandó komponens. A módszer jelentős előnye, hogy folyamatos extrakciót biztosít és folyamatosan megújítja az oldószert, így az extrakció hajtóereje legfeljebb a filterben lévő extrahálandó komponens koncentrációjának csökkenésével együtt csökken.
Az extrakció végén a filtert általában a maradék szilárd anyaggal együtt kidobjuk, a megmaradt oldószert rotadeszten bepároljuk.
[szerkesztés] Forrás
- Soxhlet, F. Die gewichtsanalytische Bestimmung des Milchfettes, Polytechnisches J. (Dingler's) 1879, 232, 461
- Novák – Nyitrai: Szerves kémiai praktikum I., Műegyetemi Kiadó, 1995
Based on work by