Szíriai Szent Efrém

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Szent Efrém

Szíriai Szent Efrém, ܡܪܝ ܐܦܪܝܡ ܣܘܪܝܝܐ (Nisibis, Kr. u. 306 – Edessa, Kr. u. 373. június 9.): szír egyházi író, költő.

Egykorú mellékneve a „Szentlélek hárfája" volt.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Források
3 Ajánlott irodalom
4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete

Pogány szülők gyemeke volt, később Jakab nisibisi püspök („a szírek prófétája”) tanítványa lett.

338-ban diakónussá szentelték, aztán kinevezték a város egyházi iskolájába tanárnak.

Amikor 363-ban a perzsák elfoglalták a várost, az iskolával együtt Edessába menekült. Nevéhez fűződik az intézmény átszervezése, az úgynevezett „perzsa iskola" megalapítása. Rendkívüli szónok volt.

Műveit igen korán lefordították örményre és görögre, ezek alapján készültek a többi kelet nyelvű és latin fordítások. Értekezései, versei, himnuszai a legnagyobb ókeresztény költők sorába emelik, himnuszai mind a mai napig használatban vannak a keleti szertartású liturgiákban.

Kincsesbarlang c. művében a perzsáknak tulajdonított tűzimádást Nimródnak tulajdonítja:

„Nimród, a vitéz király napjaiban tűz tűnt fel, mely a földből szállott föl; Nimród meglátta és leborult előtte. Papokat állított mellé, hogy ottan szolgáljanak, s tömjént vessenek rá.”

Költeményei közül szépségével kiemelkedik a „Kiduni Ábrahám és Saba Julián remeték dícsérete".

Rendkívül sok munka maradt utána, művei kiterjednek a bibliamagyarázat, a hitvédelem, a liturgia és a himnuszköltészet szinte minden területére.

1920-ban egyházdoktorrá emelték.

Ünnepnapja az ortodox kereszténységben január 28., a római katolikus egyházban június 18.