Szőke András

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Szőke András (Szentes, 1962. október 11. –) kortárs filmrendező, forgatókönyvíró, operatőr és színész, az underground filmkészítés legismertebb alakja.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Munkái
- 2.1 Filmek
- 2.2 Könyv
3 Ő mondta
4 Lásd még
5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete

Szentesen született, a Horváth Mihály Gimnáziumban Bácskai Mihály színészosztályába járt, több amatőr színházi csoportban játszott, zenekart alapított. Gyermekkora óta foglalkozott festészettel, képzőművészeti önképzőkörök tagjaként kiállításokon is szerepelt. 15 éves kora óta (1977) amatőr filmes, a pályán saját bevallása szerint Simó Sándor indította el. 1881–82-ben Szentesen, 1982–83-ban Budapesten szobafestő segédmunkás, 1983–87-ben a Horizont moziban takarító. 1987 és 1991 között a Mafilmnél rendezőasszisztens, 1991–92 között másodasszisztens. 1992-től rendező a Hunnia Filmsúdióban, és a Magyar Független Film- és Videoszövetség főtitkára.

Közben a nyolcvanas évek két legfontosabb független filmes műhelyében dolgozott, a Szomjas György vezette Kőbányai Filmstúdióban 1981–1987 között, majd 1990/91-től a Közgáz Vizuális Brigádban, a csoport tagjaként a Tilos Rádió munkatársa is volt. Itt 1995-99 között rendszeres műsora volt. Majd 2007-ben újra vállalta a rádiózást.

Szőke András a fiatalok, főleg rossz sorsú, pl. nevelőintézeti gyerekek vizuális nevelésével is foglalkozik, eredményesen. Már-már buddhisztikusan egyszerű körülmények között él, és filmjeiben is a lehető legegyszerűbb, high-tech technika nélküli technikákat alkalmazza, „egész életében dacosan amatőr maradt”. Jellemzően ő volt az, aki az azóta már átnevezett zenetévé, a Z+ (jelenleg VIVA TV) egyik műsorvezetőjének, Alexnek a főzőműsorába szalonnát, kenyeret és sajtot vitt alapanyagnak.

Jelenleg (1990 óta) Taliándörögdön él, ahol a helyi plébánossal, Illés Sándorral együtt egy rendhagyó helytörténeti múzeum kialakításán, az Ősök Háza „projekten” is dolgoznak. Az eredetileg paplakként funkcionáló, de nem lakott épületbe gyűjtenek és rendszereznek a helyi lakosság segítségével minden dokumentumot, emléket, ami a településsel kapcsolatos.

[szerkesztés] Munkái

A közönségsikert és a kritikai elismerést a Dobos Máriával és Ferenczi Gáborral közösen készített Vattatyúk (1990) c. film hozta meg. Ebben egy üzemi menza konyháján egy aranytojás tűnik fel, majd később el, miután valaki azt állítja, hogy megette azt. Az eltűnt aranytojás utáni nyomozás ironikus önreflexióval előadott története a cseh kisrealista iskola humorának magyar változata. Az Európa Kemping (1991) a cselekményvezetés fő elemének a nyomozást megtartva (két rendőr inkognitóban egy strandon egy állítólagos dinnye nagyságú elrejtett bomba után nyomoz) azt burleszkelemekkel dúsította.

Az 1992-es, Zsigmond Dezső és Erdélyi János rendezte Indián Tél című, megtörtént eseten alapuló filmben (egy ember, akit a falu különcsége miatt kiközösít, kivonul a határba és indián módra kezd élni) Törőcsik Marival és Eperjes Károllyal játszik együtt.

1994-es filmjében, a Kiss Vakondban egy mesét, a hetvenes évek népszerű csehszlovák rajzfilmsorozata vakondok-főhősének kalandjait dolgozta fel, aki emberré változik, egy ideig így él, majd újra vakondok lesz. A rendszerváltás előtti és utáni időszak veszteseit megjelenítő műve a Roncsfilm, amelynek társírója, de egy hasonló filmben nyújtja egyik legnagyobb színészi alakítását („Apró” szerepe), mégpedig a Dárday István és Szalay Gyöngyi készítette 1993-as „Nyugatról keletre, avagy a média diszkrét bája (avagy Ki ölte meg Ivándzsó Bélát”) c. road movieban. Ebben két-három, a piszkos üzletekbe bonyolódó Ivándzsó Béla vállalkozó által kihasznált, teherfuvarozóként alkalmazott kisember a teherautó platóján egy hatalmas, kikapcsolhatatlannak és felrobbanthatatlannak bizonyuló, a „nyertesek” Magyarországának képeit sugárzó Orion gyártmányú színes tévét (teli az akkori idők bank- és egyéb reklámaival és hasonlókkal), elrejtve pedig fegyvert szállítani kénytelen a Jugoszláviai határ közelében fekvő kis faluba, s közben 60 km/h átlagsebességgel átrobognak a magyar valóságon. Az 1994-es Magyar Filmszemlén Szőke a szerep megformálásáért a Fővárosi Önkormányzat Díját kapta.

Filmjeinek főbb jellemzői: a hagyományos elbeszélés helyett elsősorban kevésbé összefüggő „mikrotörténetekből” építkezik, melyek igen gyakran az egy-két (fő)szereplő álpárbeszédeiből, monológjaiból állnak, ezek sokszor improvizatívak. „Történetfilmek” helyett ezért Szőke sok filmjét inkább „karakterfilmeknek” mondhatnánk. Ezek a feledhetetlen karakterek általában rossz körülmények között élő, „roncs” sorsú emberek (mint pl. a Roncsfilmben), vagy pedig pusztán csak egyszerűek és mindennapiak, akikben látszólag nincs semmi különös. Filmjeiben az „a másik Magyarország” jelenik meg, amelyben a Váci utca elegáns, méregdrága és csupa üveg üzletközpontjainak semmi helye, képi világuk és karaktereik alapján sokszor mintha inkább a Balkánon játszódnának. A filmek naturalizmusa gyakran csap át hirtelen és szembetűnően, vagy egész észrevétlenül szürrealizmusba. Jelentős szerepet kap az abszurd humor, amely a nyelvi- és helyzetkomikumban nyilvánul meg.

Szinte mindig feltűnik szereplőként is a filmjeiben, állandó szereplőtársával és barátjával, Badár Sándorral egyetemben.

A huszonegyedik században filmes koncepcióján radikális változtatások észlelhetőek. Amatőrfilmek helyett komoly mecenatúrára is hajlandó producerek (mint pl. Sándor Pál) segítségével több komoly költségvetésű "profi filmet" is forgatott (Zsiguli, Hasutasok), és mobiltelefon-reklámokban is feltűnt. Újabb filmjei hangulatukban, szatirikus világlátásukban azonban hasonlítanak a korábbiakra.

[szerkesztés] Filmek

Több mint 30 amatőrfilmet rendezett. Néhány filmje (rendezés vagy szereplés):

69 (1987)
Boldog lovak (1995)
Citromdisznó (1992)
Csudafilm (2005) (szereplés)
Európa Kemping (1990 vagy 1992)
Fancsikó és Pinta (2005) (tévéfilm)
Hasutasok (2006)
Három (1998)
Helyfoglalás, avagy a mogyorók bejövetele (1999)
Indián tél (1992)
Jó éjt, királyfi (1993) (szereplés)
A Kiss Vakond (1993 vagy 1994)
A Nagy Húsleves (1995)
Nyugatról keletre, avagy a média diszkrét bája (1993) (szereplés)
Papsajt (2003)
Roncsfilm (1992) (szereplés)
Tündérdomb (2000-2001)
Vattatyúk (1990)
Váratlan halál: a kis húsleves (1995)
Zsiguli (2004)
Gyöngyhullás (színpadon)

[szerkesztés] Könyv

Fejbenfilm (Forgatóskönyv) (2005, Barrus Könyvkiadó)

[szerkesztés] Ő mondta

„Persze, nincs pénz, azért ilyenek a filmjeim. Amit lehetett, kihoztuk belőlük. Egyszer egy öt perces részt kellett volna csinálnunk valami Szomjas György szerkesztette filmbe. Egy éjszakára megkaptuk a kért helyszínt, egy üzemi étkezdét. Gondoltuk, ha már forgatunk, miért ne forgassunk kicsit hosszabb dolgot. Így készült a Nagy Húsleves című játékfilmem. Magunkról. Az emberekrõl. Mert szeretem őket.”

(Szőke András, 2000).

„Nincsen olyan alkotói tevékenység – mostanában –, ami ne kapcsolódna rá valamire, vagy ne előzte volna meg valamilyen más módon kifejezett, más alkotóktól megjelent munka. Mindenhez lehet kapcsolni valamit, és mindent lehet úgy tekinteni, hogy reflexió valamire.”

(Szőke András)