Szakmár

Szakmár (Zothmar:Zathmar) a szekszárdi apátság birtoka volt. 1299-ben az apát a szakmári Sz. MÁria egyház melleti telketa bátyai egyházi jobbágyainak adta. 1414-ben a szekszárdi bencés apátság nemes jobbágyai lakták.Egy 1459. évi levél szerint(...)"a fajszi szék a Sárközben fekszik, s az apátság nemes jobbágyai alkotják a széket, amely Solth megye kiegészítő része.Főhelye Fajsz." a fajszi székbe tartozó települések:Malomér, Varáth, Halászi, Szakmár, Halom, Bátya, Béke, Nádudvar, Pálfölde, Nádasd.A török hódoltság idejéből Szakmárra és településeire vonatkozóan szinte semmit sem tudunk. Kalocsa várának elfoglalása, ill. megszállása a pataji, foktői és fajszi dunai átkelőhelyek birtoklása ulajdonképpen az egész környék feletti uralmat jelentette.Ezen a tájon is kedvezett a lakosság részbeni megmaradásának, hogy a kisebb-nagyobb folyók, erek, Duna medrek közti szigetek, még a kevésébé kiemelekdő hátak is alkalmasak voltak a hoszabb-rövidebb idejűmeghúzódásra.Kalocsa és környéke 1686 szeptemberében szabadolt meg a török uralom alól.A XVIII. szd. elején már jelentkeznie kellett a visszavándorlásna, valamint a népesség növelése érdeke volt az érsek úrnak is, mint legnagyobb földesúrnak. A város földesura az érsek. Hozzátartozó szállások:Csertő,Mégy,Drákszél, Hillye,Erek,Karácsony,Tény,Szakmár,Réz,Keserűtelek.A XVIII. szd. végére állandó jellegű településekké váltak a szállások, állandósultak a határok, közigazgatási területek. Szakmárnak már 1831-ben felépült a temploma, elkülönülése tulajdonképp ekkor kezdődik.1897-ben alakult önálló községgé.Pusztái, lakott helyei:Öregtény,Alsóerek,Felsőerek,Résztelek,Keserűtelek,Kisülés,Kistény,Andrásszállás,Bolváriszállás,Szalontaiszállás,Ludasszállás,Pécsiszállás,Csepeg,Malomér,Karczag (Kákonyiszállás)Gombolyag,Külsőcsorna.A községgé alakulás után létre kellett hozni a képviselőtestületet, mely a választások után 1897.dec.16-n alakult meg. Fele részben virilistákból(legtöbb adót fizető), fele részben választottakból.

[szerkesztés] Nevezetességei

[szerkesztés] Népművészet

"Homokmégy,Öregcsrtő, Szakmár és Drágszél-eben a négyy községben él ma Kalocsa egykori paraszt lakosságának nagy része, mely pusztai elzértságában napjainkig viszonylag megőrizte a városban már elhagyott kalocsai népi kultúrát, sőt alkotó módon tovább is fejlesztette és kivirágoztatta azt. A város és a szállásokat összefogó négy község parasztlakossága-a környező helységbeliek által potának nevezett népesség-önálló néprajzi csoportot alkot, mely történeti múltban gyökerező összetartozás tudatával, azonos nyelvi sajátosságaival, színes díszítőművészetével és viseletével különbözik környezetétől." (dr.Bárth János) A XIX.szd. közepéig nem volt számottevő különbség a kalocsai parasztság és más környékbeli tájak népének tárgyi világa között. Ennek a korszaknak fontos dokumentáló tárgyai a korai fehér, fekete-piros és a kék-piros hímzések, melyek a század második felében, utolsó harmadában készülek a kalocsai és szállási parasztok ágyi ruháira,terítőire, viseletdarabjaira. A kalocsai népművészet, ezen belül a népi hímzés, a viselet és a pingálás Kalocsa város és a hozzátartozó szállások világának hagyományos paraszti művészeti kultúrája.Egy jól körülhatárolható terület népének, a potáknak sajátja.A kalocsai népművészet korai, ún. parasztstílusakor emlékezhetünk meg a népi falfestésről. kialakulását pontosan nem ismerjük. Már a XVIII. szd. végén készültek vésett, festett virágokkal díszített ládák.Valószínűleg a bútorfestésből alakulhatott ki a pingálás, a falfestés művészete.A pingálás ma egyedül Kalocsán és a környező szállásokon található meg az országban.A bútorfestéshez olaj, a húsvéti tojás díszítéséhez viaszt, a pingáláshoz tejjel kevert egyszerű porfestéket használtak.A pingálással egyidőben alakult ki a mintaírás és a hímzés művészete.Eleinte csak kevesen értettek a mintaíráshoz, a hímzéshez, kivarráshoz annál többen.A hímzés divatja mindjobban elterjedt.A töltött varrás hamarosan általánossá vált. A XIX. szd. második felében megindult a színesedés.Ahogy a motívumok és a színek gazdagodtak, úgy vált pompásabbá a népviselet, egyre több használati és dísztárgyon jelent meg a hímzés.Kihímezték a lepedővégeket, dunnavégeket,vánkot,ágytakarókat, abroszokat,terítőket,dístörölközőket,díszkendőket,komakendőt,függönyöket,a főkötőt,az ingvállakat, kötényeket, zsebkendőket, papucsokat stb. .A színesedéssel párhuzamosan nőtt a hímzett felületk nagysága.A nagyobb méretű,színes, lapos hímzéses virágok zsúfoltabbak, sűrűbbek lettek. a viseletdarabok színvilágát meghatározta viselőjük életkora. Legszínesebb az újmenyecske ruhája volt.Az idősebb asszonyok öltözete kevésbé színes, díszes volt, a sötétebb színek, mint a lila, kék, zöld volt, ami a szomorúság hangulatát kelti, innen ered a szomorú pamukos elnevezés.

[szerkesztés] A szakmári halastó

A környék halastaván lehetőség nyílik a horgászásra.

[szerkesztés] Halászlé

A szakmári halászlé igen híres, bár a halászlé készítésének ismertebb központja Baján található. Ott minden évben megrendezik a halászléfőző versenyt is.

[szerkesztés] helyi ételek

A pota népcsoport jellegzetes ételei közé tartozik a rétes, ami ugyan úgy készül ,mint bárhol az országban, viszont sós túrós a tölteléke. Az idelátogatóknak kicsit szokatlan ez az íz,de nagyo finom. A másik ilyen jellegzetes étel a paprikás kelt kalács, ami pedig cukros ízesítésű. Régen hagyományos étel volt a maradék kenyértésztából, kemencében sütött kapros-túrós lángos.Minden környékrelátogatónak ajánlom ezeket az ételeket, nagyon finomak!