Szamuráj
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A szamuráj (侍, jelentése „közelben szolgáló”) japán harcos, eredetileg nemes, busi. Az arisztokrata szamurájok a Heian kor (794–1185) közepén jelentek meg. Kezdetben kisebb fegyveres csoportokat alkottak, amelyeket később a trónutódlásból kizárt, tartományi tisztségviselőként vidéken letelepedett császári utódok (keleten a Minamoto-család, nyugaton a Taira-család) szerveztek nagyobb egységekbe a 12. század végén. Ekkor már minden harcos szamuráj volt, a Meidzsi-restaurációig (1868) ők adták a sógunátusok katonai támaszát. Erkölcsi kódexük a busidó.