Szent István Társulat

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Szent István Társulat Magyarország egyik legrégebbi könyvkiadója.

A társulat fő profilja a könyvkiadás elsősorban magyar nyelven, de német, horvát, szlovák, román és rutén nyelven is adtak már ki munkákat. Elsősorban katolikus szellemiségű vallásos könyveket ad ki, de tankönyvek, tudományos munkák is megtalálhatók a palettán.

A társulat ítéli oda évente az ún. Stephanus-díjat.

[szerkesztés] Története

A XIX. század elején vallásos könyvek jobbára magánkiadásban jelentek meg. Fogarasy Mihály nagyváradi kanonok kezdeményezésére 1847. február 15-én alakult meg a Jó és Olcsó Könyvkiadó Társulat, mely ezzel a Nyugat Európában már létező hasonló kiadók magyar társa lett. A társulat védnöke Kopácsy József hercegprímás lett. Elsődleges szempont volt a könyvek olcsósága, hiszen a szélesebb tömegeknek elérhetetlenek voltak a könyvek. Első kiadványuk címe a következő volt: Keresztény naptár a magyarhoni katholikusok használatára. Újságot is adtak ki Katholikus Néplap, később Katholikus Hetilap címmel.

Ipolyi Arnold (1823-1886)

A szabadságharc leverése után 1852-ben vette fel a kiadó a Szent István nevet. Az éveken át tartó elnyomás alatt törekedtek a nemzeti nyelvet ápolni. A kiegyezés után tankönyvkiadó tevékenységbe kezdett a társulat, valamint oktatási segédeszközöket, tanári segédkönyveket jelentettek meg. Ekkor számtalan Magyarországon élő kisebbség nyelvén is adtak ki műveket. A kiadó fő alakja ebben az időben Ipolyi Arnold, későbbi besztercebányai, majd nagyváradi püspök volt. Újabb folyóriratot kis elindítottak Családi Lapok címmel, negyedévente pedig a Katholikus Szemle-t hagyta el a nyomdát.

A századfordulóra a társulat az ország egyik nagy cégévé vált. A bevételek lehetővé tették, hogy a társulat magának egy székházat építtessen. Ezt 1898 decemberében adták át. Ebben az épületben kezdte meg néhány hónappal később a saját nyomdaüzem, a Stephaneum. Ezzel a beruházással a kiadók közt a Franklin Társulat mögött a második helyen szerepelt a társulat. 1923-ban XI. Piusz pápa az Apostoli Szentszék Könyvkiadója címmel tüntette ki a társulatot, ezzel a kor legnagyobb egyházilag elismert kiadói közé került. 1935-től a társulat szerkesztette és adta ki az Élet című szépirodalmi képes hetilapot.

Jelentős változást hozott a társulat életében a II. világháborút követő időszak. A lapkiadást betiltották, egyedül a Katholikus Szemle maradt életben külföldön. Új iskolatípust vezettek be, a nyolcosztályos általános iskolát. Ehhez új könyveket kellett írni. Ám erre nem kerülhetett sor, hiszen a közoktatásról szóló rendelet előírta, hogy az összes iskolatípusban csak állami tankönyvekből lehetett tanítani. Csak 1992-ben tudta folytatni a társulat a hagyományos tankönyvkiadói tevékenységet. A nyomdát és a székházat államosították, a kiadó helyzetét ellehetetlenítették. A kéziratokat az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) munkatársai bírálták, és hagyták jóvá. Csak a 70-es évek végétől enyhült egy kicsit a nyomás, míg 1989-ben megyzűnt az ÁEH, ennek hatására a kiadott példányszám ugrásszerűen megemelkedett.