Táborszernagy

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a cikket formázni kellene a wiki jelölőnyelv szabályai alapján.

Táborszernagy (németül: Feldzeugmeister) az osztrák (Habsburg), illetve osztrák-magyar hadseregben az altábornagyi (németül:Feldmarschalleutnant) rendfokozatból előlépett gyalogos, tüzér illetve utásztisztek "háromcsillagos" rendfokozati megnevezése volt. Ugyanebben a rangosztályban a korábban lovasságnál szolgált tisztek megnevezése "lovassági tábornok" (General der Kavallerie) volt. A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy a gyalogos tisztek számára 1909-től ebben a rangosztályban "gyalogsági tábornok" (General der Infanterie) megnevezést vezették be. Az I. világháború előtt ez a "háromcsillagos" tábornoki rangfokozat a békében elérhető legmagasabb rendfokozat volt, felette csak a tábornagy (Feldmarschall) állt, amely rangot csak háborúban lehetett elérni. Ezt 1914 őszén előszö a háborúban Frigyes főherceg hadseregfőparancsnok kapta meg, majd később Conrad von Hötzendorf vezékari főnők, Boroevics Svetozár, Kövess Hermann és még többen mások is, utolsóként, csaknem a háború végén József nádor unokája, József főherceg (aki majd nagyon öregen, 1962-ben hal meg).

Meg kell jegyezni továbbá, hogy 1915-ben bevezették a két rangosztály közé - német mintára - a vezérezredes-i (Generaoberst) rendfokozatot is.

A fentiektől a megnevezésben csekély mértékben eltért az azonos rendfokozatok megnevezése a német hadseregben: altábornagy - generalleutnant, tábornagy - generalfeldmarschall, de tartalom, hatókör, vezénylési szint gyakorlatilag azonos volt. A táborszernagyi rangnak megfelelő német rendfokozati megnevezés a tüzértisztek számára "tüzérségi tábornok" (General der Artillerie) volt.

A magyar történelemben közismertebb szerepet játszó táborszernagy volt Julius Freiherr von Haynau (régiesen Haynau Gyula báró), Benedek Lajos, a königgrätz-i vesztes hadvezér, vagy az 1905-ben a "darabont kormány" fejeként szolgáló Fejérváry Géza táborszernagy, miniszterelnök.