Tandíj

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A tandíj az a pénzösszeg, amit a tanintézet a diákoktól szed be. A befolyó pénzt az oktatási intézet az állami támogatás kiegészítéseként a tanárok fizetésére és a taneszközök fenntartására fordítja.

A legtöbb diák magasabb tandíjat fizet, mint a megtakarított pénze, ezért más forrásokból kell finanszíroznia a tanulást és a megélhetését a tanulmányok ideje alatt. Erre több lehetőség van:

Ösztöndíj (angolul Grant, Scholarship)
Szülői támogatás
Hitel

Tartalomjegyzék

1 Története
2 A mai helyzet
3 Tandíj Magyarországon
4 Külső hivatkozások: Tandíj más országokban

[szerkesztés] Története

A középkori Európában az egyetemek a katolikus egyházhoz tartoztak. Miután ezek leginkább vallásoktatással foglalkoztak, nem volt szükségük tandíjat szedni a diákoktól. A helyzetük nagyban hasonlított a mai céges egyetemekre és katonai akadémiákra. Később a protestáns országokban és Oroszországban az egyetemek legfőbb feladata a köztisztviselők oktatása volt. Az államnak ekkor sem volt érdeke tandíjat fizettetni, mert ez csak csökkentette volna a közalkalmazottak minőségét. Másrészről viszont hiába volt az oktatás ingyenes a szegényebb néprétegek nem bírták fianszírozni a diák megélhetését a tanulmány ideje alatt. Ez alacsonyan tartotta az alsóbb néprétegekből kikerülő közalkalmazottak számát. Már a XIX. század közepe táján elhangzottak követelések arra, hogy limitálják a középosztályból származó diákok számát. Hasonló a helyzet ma sok harmadik világbeli országban ahol az "ingyenes" oktatás költségei (étel, könyvek, egyenruha) olyan magasak, hogy a legtöbb gyermek még általános iskolába sem tud járni.

A II. világháború után a magasabb életszínvonal és az ingyenes egyetemi képzés sok országban elősegítette, hogy nagyszámú munkásosztálybeli fiatal szerezzen diplomát. Ez az oktatás inflációjához és a középosztály növekedéséhez vezetett. Azokban az országokban, ahol tandíjat szedtek hasonló fejlődést figyelhettünk meg a különböző állami és magánösztöndíjak hatására. Lehetséges, hogy az angol társadalomra jellemző nagyobb osztálykülönbség arra vezethető vissza, hogy ott a felsőoktatás kevésbé vált elterjedtté mint Európa más országaiban.

A tandíj érdekes kérdést vet fel a szegények és gazdagok megoszlásában. Közismert, hogy a magas tandíj csökkenti a felsőoktatásban résztvevők számát. Ez a hátrány kevésbé jelentkezik a jó pénzügyi helyzetben lévő családokban. Gazdagabb családok gyermekei jobb oktatást képesek megfizetni.

Jól kimutatható, hogy a tanulmányokkal eltöltött évek száma az egyik legfőbb meghatározója az elérhető jövedelemnek.

Azokban az országokban is ahol a tandíj az átlag alatt van az irány a jelentés tandíjnövekedés. Például Kanadában a tandíj több mint kétszeresére emelkedett 1990 és 2003 között.