Tass

Első írásos említése: 1325 körül: Tas. Nevét vsz. Árpád fejedelem egyik unokájáról kapta, akinek itt lehetett egyik szállása. Területe az Árpád-korban Fejér, majd Solt vm.-hez tartozott. A XIII. sz. végén a királyi tárnokok és ételhordók lakhelye volt. A XIV. sz.-ban a Tassi nemeseké. A török időket átvészelte, az 1690-1695-ös összeírásban kisnemesek lakta nemesi község volt. A XVIII. sz.-ban több nemesi családnak is részbirtoka. A XIX. sz.-ban tűzvész, árvíz, kolera pusztította. 1882-ben érte el a vasút. 1925-ben a Kis-Duna torkolatánál vízi erőmű épült, amelyet az 1956-os jégár rombolt le. Itt végződik a Ráckevei (Soroksári) Duna.

[szerkesztés] Nevezetességei

Református templom. Benkó Károly tervei alapján 1886-1888 között épült. A torony csúcsán a csillag és a kakas a reformátusok mindkét jelképe látható. Zsilip. A szakemberek szerint az 1850-es évek dunai árvizeinek okozója a gyorsan befagyó Ráckevei (Soroksári)-Duna volt, ezért a két végén elrekesztették a folyót. Lezárásával, az úszó jég egy irányba terelésével az árvizek nagyjából megszüntek, de a víz elposványosodott, belepte a hínár, a parti községek elvesztették folyami közlekedési lehetőségüket, a halak elpusztultak. Kvassay Jenő (1850-1919) vízimérnök - a sziget alsó és felső csúcsán épített zsiliprendszerrel, amelyen 30 m³ víz zúdul át másodpercenként- a víz áramlásának megindításával a Ráckevei (Soroksári)-Dunát ismét életre keltette. A folyó esése 48 km-en 4,3 méter, a szintkülönbség tette szükségessé a hajók számára a zsilip megépítését 1928-ban.