Tenor
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A tenor (ol. tenore) a legmagasabb fekvésű férfihang, amelynek hangterjedelme rendszerint a c-től az c'-ig terjed minden közbeeső kromatikus zöngékkel. Kivételes képességű tenoristák azonban ezeket a határokat kis terccel fel vagy le tudják nagyobbítani.
A tenor általában a szoprán párja az operákban és egyéb vokális művekben, ill. a a férfi főhős.
[szerkesztés] Eredete
Eredetileg, a 11. századtól kezdve a tenor az organumoknak az a szólama, amelyet alapul vettek, amelyből kiindultak, amelyhez hozzáimprovizálták vagy később hozzákomponálták a többi szólamot. A 9.-12. században ez szinte kizárólag egy gregorián ének vagy annak valamely részlete volt. E szólam korábban a felső szólam volt, a neve vox principalis; a tenor, azaz tartó nevet akkor kapta, amikor a 11. században alulra került. A másik elnevezése ekkor cantus. Ezt a szólamszervező szerepét később, a három- és négyszólamú komponálás korában, majd az újabb műfajokban (conductus, motetta) is megtartotta, noha a 14.-15. század folyamán már nem is mindig a tenor volt a legalsó szólam, hanem a contratenor bassus. A tenor mint kiinduló, már adott szólam köré való komponálási módszer joggal tekinthető a későbbi cantus firmus-technika elődjének. A tenorszólam hangfekvésének megfelelő énekhang a szólamról kapta a nevét.
[szerkesztés] Tipusai
- Tenore drammatico, di forza vagy robusto: a „hős” hangú tenor
- Hőstenor vagy Heldentenor: az előző, erősebb bariton hatással, elsősorban Wagner és követőinek operáiban található.
- Tenore Buffo: „vígtenor”; gyenge hangú tenor, aki a vígoperákban és hasonló darabokban a nevettető szerepet játssza (főleg Mozart operáiban)
- Tenore lirico vagy di grazia: a méltóságteljes tenor, főként Verdi operáiban található
- Tenore (lirico) spinto: hasonlít a a tenore drammatico és lirico kombinálása, szintén Verdi operáiban gyakori
- Trial: magas, nazális hang, főként vígoperákban található, szerepe a tenore buffoval megegyező
- Baritenor: baritont is tudó tenor, általában igen sötét hanggal.
Barbershop zene esetén bass, baritone és lead szólamok mellett a tenor a legmagasabb (b-d'), és általában falzett hangon énekel. A klasszikus megfelelője a váltótenor.
Lásd még: tenorista, tenorkulcs, ill. tenor fekvésű hangszerek: tenorszaxofon, tenorkürt stb.
Forrás: Pallas Lexikon
Based on work by