Therma
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Therma vagy thermae volt a fürdő elnevezése az ókori Rómában. Kialakulására leginkább az antik görög gümnaszionok és fürdők késői, hellenisztikus példái hatottak. A thermák alaprajzi gerincét vetkőzőhelyiségből (apodyterion) és a hideg-langyos-melegvizes (frigidarium-tepidarium-caldarium) termekből álló helységcsoport képezte más a korai példákban (Pompeii, Stabiae, i. e. 120), amely a császárkorban fényűzően berendezett, kupolás, keresztboltozatos csarnokrendszerré alakult, lásd Caracalla thermái (215), valamint a peristylium köré csoportosított vetkőző-, olajozó- és társalgóhelyiségekkel, az épületen kívül pedig palaestrával, díszparkban elhelyezett nymphaeumokkal egészült ki. Technikai megoldásainak érdekessége a lebegő padozatos fűtőeljárás (hypocaustum) volt. A császár-thermák nem csupán a testedzés és a felfrissülés célját szolgálták, hanem társadalmi összejövetelek, irodalmi események stb. színhelyei is voltak.
[szerkesztés] Források
Művészeti lexikon (Akadémiai kiadó, Budapest, 1965)
Based on work by