Thomas Tallis

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a lapot át kellene olvasni, ellenőrizni a szavak helyesírását és a szöveg nyelvhelyességét.

Thomas TALLIS (1505 k.-1585)

"As he did live, so also did he die,

in mild and quiet sort (O happy man!);

To God full oft for mercy did he cry,

wherefore he lives, let death do what it can."

„Szelíd és csendes volt, míg e földön élt,

így érte őt a vég (ó, boldog, kit ily sors talált)

S mert Istenhez könyörgött kegyelemért

Örök élet várja őt, s legyőzi majd a halált."

Bár Thomas Tallis (1505k.-1585) vitathatatlanul az angol egyházi zene egyik legnagyobb alakja, személyéről szinte csak annyit tudunk, amennyit sírfeliratának utolsó két sora elárul – csendes, istenfélő ember volt –, semmi többet.

Zenéje azonban ennél lényegesen többről tanúskodik. A korabeli Anglia politikai és vallási légköre jóval kiszámíthatatlanabb volt, mint manapság. Egy-egy új uralkodó trónra lépésével – Thomas Tallisnak négyhez is szerencséje volt – az államvallás is minduntalan új színezetet öltött. Az épp hatalmon lévő uralkodói elit a katolicizmus és a protestantizmus között ingadozva hol egyik, hol másik irányba billentette a mérleg nyelvét, míg hosszas harcok árán végül az utóbbi kerekedett felül. Az „Egy Igaz Hit" védelme mindkét vallás oldalán számos áldozattal járt, a királyok és királynők pedig minduntalan hitük szerint követeltek maguknak hűséget – ahogy az általuk rendelt liturgikus zene is az éppen aktuális hitvallás szerint változott. Mindebből két következtetés teljes bizonyossággal levonható Tallis személyét illetően: egyfelől a komponista feltűnő kreativitása, másfelől páratlan alkalmazkodóképessége. Legtöbb szerzeménye inkább borongós, meditatív hangvételű, ugyanakkor olykor egészen páratlan technikai készségről tesz tanúbizonyságot. A 40 szólamú Spem in alium káprázatos zenei szövete talán a legjobb és legismertebb példája ennek.

Magáról az emberről azonban keveset tudunk. Tallis születésének időpontja homályba vész, még a legkiválóbb zenetudósok is csupán a bizonytalan „1505 körül" terminussal élnek. Zenei neveltetése sem ismert, bár feltételezhetően kórista fiú lehetett valahol (sokak szerint a Chapel Royal kórusában énekelt), hisz akkoriban a legtöbb komponista így sajátította el a kor zenei nyelvezetét.

Zenei pályájának kezdetét jelző első biztos dátum 1532: Tallist ekkor nevezik ki a doveri bencés kolostor orgonistájának. 1537-ben már a londoni St Mary-le-Hillben játszik, majd a Waltham-apátságban, míg aztán 1540-ben, VIII. Henrik uralkodása alatt elbocsátják az állásából. A munka nélkül maradt Tallis csak egy évvel később tud újra elhelyezkedni, 1541-ben a Canterbury-katedrális kántora lesz. Végül a király szolgálatába áll, és 1543-ban elnyeri a „Chapel Royal Gentleman-je" címet. Énekel a Chapel Royallal, orgonán játszik, segít a kórus irányításában, és továbbra is komponál. 1552 körül megnősül, és vélhetően ugyanabban az évben veszi maga mellé tanítványként az ifjú William Byrd-öt is, akivel közösen 1575-ben kizárólagos jogot szerez a kottanyomtatásra Angliában. 1585-ben bekövetkezett haláláig Tallis a Chapel Royalnál marad. Tallis minden kétséget kizáróan már a Chapel Royal-korszak előtt is komponált, ám zenei karrierjének valódi kezdetét az uralkodói szolgálat jelzi, és ennek köszönhette, hogy az angol egyházi zene első számú szerzőjévé válhatott. Thomas Tallis a katolikus és a protestáns liturgikus zenének egyaránt kiemelkedő mesterévé vált. Bár katolikusnak született, úgy tűnik, megmenekült az üldöztetésektől, sőt Anglia új egyházának vezető komponistája lett. A katolikus egyház számára írt latin nyelvű, polifón vokális zenében éppoly maradandót alkotott, mint az új anglikán egyháznak készült, angol nyelvű, tiszta homofón muzsikában, mely utóbbiak közül számos műve még ma is gyakran felhangzik a liturgiákon.

Meglehet, Tallis pragmatikusan viszonyult korának vallási küzdelmeihez, művészete azonban kétségkívül olyan magas fokon állt, hogy a kortársak és az utódok is példaként, mérceként tartották számon. Éppen ezért volt képes darabjaival az akkori katolikusoknak és protestánsoknak egyaránt megfelelni, s zenéjének talán ugyanezért van üzenete korunk emberéhez is.