Thrasea Paetus
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Publius Clodius Thrasea Paetus (Patavium, Kr. e. 1. század - ?, Kr. u. 66) római sztoikus filozófus, szenátor
Nero uralkodása alatt működött, homo novusként Kr. u. 56-ban a consuli tisztet is betöltötte. Az ifjabb Arria férje, Helvidius Priscus apósa, a költő Persius barátja és rokona volt. Kezdetben – feltehetőleg Seneca hatására – nagy becsben állt Nerónál, ekkor választották consullá és a Sibylla-könyvek felügyelőjévé. Minthogy sztoikus volt köztársasági szimpátiákkal, ez tetteit is befolyásolta: Kr. u. 59-ben kivonult a senatusból, anélkül, hogy szavazott volna Nero levele mellett, amely Agrippina meggyilkolásának jogosságát akarta bebizonyítani. Kr. u. 62-ben megakadályozta Aulistius praetor kivégzését, aki egy kritikus könyvet írt a császárról, meggyőzve a sematust arról, hogy enyhébb ítéletet hozzon. Ettől kezdve (Kr. u. 63) haláláig visszavonult a megánéletbe, és nem lépte át többé a senatus küszöbét. Seneca kedvelte és baráti körébe fogadta. Kr. u. 66-ban különféle vádakat koholtak ellene (főképp Cossutianus Capito és Titus Clodius Eprius Marcellus), amik miatt a senatus halálra ítélte. Amikor a hír elérkezett hozzá, bezárkózott szobájába, és felvágta az ereit.
Dícsérőleg írt ifj. Catóról, Julius Caesar-ellenes szemlélettel (ezzel természetesen Nero uralkodását bírálta), művéből Plutarkhosz sokat idézett. Junius Arulenus Rusticus, aki Thrasea életét és halálát magasztalta életrajzában, művéért halállal lakolt. Sokat emlegette Thraseát műveiben Tacitus is.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos: Ókori lexikon, I–IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904.
Based on work by