Tolkáppijam
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Tolkáppijam, (átírásváltozat: Tolháppijam), a Kr. u. III-V. században keletkezett indiai tamil nyelvtan, valamint irodalmi traktátus. Szerzője Tolkáppijar volt. A mű a tamil nyelv legrégebbi ismert írott emléke, tartalmának és színvonalának mivolta miatt azonban feltételezhető, hogy komoly, mára elveszett irodalmi előzményei voltak. Egyes tudósok nézete szerint Tolkáppijar ismerte Pánini és Patandzsali szanszkrit nyelvtanát. Keletkezésének pontos ideje vitatott, egyesek szerint a Kr. e. VI - Kr. u. VI. századok közti időpontban jöhetett létre.
A mű 1216 szútrából áll és három fejezetre oszlik: 1. Eluttadiháram (hangtan); 2. Szoladiháram (szótan, de ezen belül a szóképzéssel is foglalkozik); Poruladiháram (jelentéstan, ezen kívül retorikával és verstannal foglalkozik). Fő értéke a tamil nyelv rendszerezése, illetve a 3. fejezet révén betekintést nyerhetünk a korabeli irodalomba.
[szerkesztés] Források
Buddhista lexikon
Based on work by