Vámosi Nagy István
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Nagy István (Budapest, 1919. október 23. – Budapest, 1992. október 12.) zenetörténész, bölcsész, tanár, író, antropozófus.
[szerkesztés] Családja
- Édesapja Nagy Emil, édesanyja Göllner Mária volt.
- Hárman voltak testvérek, két öccse Sándor (sz. 1926) és Kristóf (1930-1973) volt.
- A Nagy család régi előneve volt Vámosi, innen vette írói nevét: Vámosi Nagy István.
- Felesége Tibay Krisztina (1934- 2006) operaénekesnő volt.
[szerkesztés] Élete
Az akkori Zenedében végezte tanulmányait, közben bölcsészkaron esztétikából, filozófiából és művészettörténetből doktorált.
1943-tól publikált, zenekritikákat is írt.
1945-1949 között a Közoktatási Minisztérium zenei és színházi előadója volt, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskola könyvtárosa.
1951-től a Zeneműkiadó Vállalat külső munkatársa volt.
1955-től a Szegedi Zeneművészeti Szakiskola és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára.
A szegedi József Attila Tudományegyetemen 15 éven át tartotta előadásait.
[szerkesztés] Művei
- Az opera születése a dráma szelleméből (Budapest, 1943, Rózsavölgyi)
- A holnap drámája (Budapest, 1946, Géniusz)
- Magyar szerzők zenekari műveinek jegyzéke (Budapest, 1953, Zeneműkiadó)
- – Várnai Péter: Bánk bán az operaszínpadon (Budapest, 1960, Zeneműkiadó)
- Die letzte Schaffensperiode von Béla Bartók (Das Goetheanum, Basel, 1969)
- Zenetörténeti párhuzamok (Budapest, 1982, magánkiadás)
- Merlin, a bárd és Wagner, a zeneköltő. A Grál-legenda (Budapest, 1984, 1985, magánkiadás)
- Száműzött és bebörtönzött géniuszok – Dantétól Bartókig (Szeged, 1991, Universum)
- A kissvábhegyi Waldorf-iskola I. rész (kézirat, 1991)
- A kissvábhegyi Waldorf-iskola II. rész (kézirat, 1991)
- Az irányt mutató erő a magyar történelemben (kézirat, 1992)
Based on work by