Vajda Lajos
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Vajda Lajos (Zalaegerszeg, 1908. augusztus 6. – Budakeszi, 1941. szeptember 7.) festőművész
„Vajda életműve a magyar avantgarde művészileg legmaradandóbb tette.” – Németh Lajos, művészettörténész.
A Képzőművészeti Főiskolán Csók István volt a mestere. A Nemzeti Szalon 1928-as kiállításán bemutatkozott be egy csendélettel. A Munka c. lap (Kassák Lajos avantgarde folyóirata) művészeti csoportjához csatlakozott. 1930–34 között Párizsban megismerkedett a legújabb irányzatokkal.
1934-től Szentendrén és Szigetmonostoron dolgozott, a népi képzőművészetet kutatta. Képein a népi motívumok, a szerb egyházművészet jegyei, absztrakt, és szürrealista formák egységes rendszerben jelennek meg. Kiállításait barátai (pl.: Korniss Dezső) segítségével tudta csak megrendezni.
Tüdőbaja miatt a budakeszi tüdőszanatóriumba kényszerült, ott is halt meg. 1943-ban emlékkiállítás mutatta be életművét.
[szerkesztés] Könyv
Mándy Stefánia: Vajda Lajos. Budapest, Corvina, 1983.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
 |
Ez a képzőművészeti tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Based on work by Váradi Zsolt,