Vekerdi László

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Vekerdi László (Hódmezővásárhely, 1924. július 21. – ) magyar tudós, matematika- és tudománytörténész. 1951-ben orvosi diplomát szerzett Debrecenben. A budapesti Matematikai Kutatóintézetben Rényi Alfréd mellett, majd az Akadémiai Könyvtárban dolgozott. Majdnem félezer kisebb-nagyobb tudományos és tudomány-népszerűsítő dolgozata jelent meg. Különösen értékesek Bolyai Farkasról és Bolyai Jánosról közölt írásai. A Magyar Rádió Véges végtelen című évekig futó több mint 200 adást elérő sorozatának előadója. Művei közül a legjelentősebb az Így él Galilei (1994). Matematika, csillagászati és más tudományos képzettség nélkül is jól olvasható, tudományos alapmű, melynek hatalmas jegyzet-apparátusa önállóan, kiegészítő szövegeivel akár önálló műként is megállja a helyét. Vekerdi László a nyolcvanas évekig a kulturális-tudományos közélet „tűrt” kategóriájába tartozott, tudásának megfelelő állásba sohasem került. Bár szakmai elismertsége nagyon nagy, ma sem áll az őt megillető helyen: tudománytörténeti jelentőségű Galilei-könyve kis példányszámban jelent meg, kibővített, újabb kiadása elmaradt, idegen nyelvre fordítását semmilyen intézmény nem szorgalmazta.

[szerkesztés] Díjai

• József Attila-díj (1992)
• Szentgyörgyi Albert-díj (1992)
• Soros életmű-díj (1993)
• Széchenyi-díj (2001)

[szerkesztés] Művei (nem teljes lista)

• Tudás és tudomány. TypoTEX, Budapest, 1994. ISBN 963 7546 561
• Sorskérdések árnyékában - Kalandozások Németh László műhelyében (1997, Új Forrás Könyvek, Tatabánya)
• Így él Galilei (1998, Budapest, Typotex Kiadó. ISBN 963 7546 82 0)

[szerkesztés] Források

• "Egy szabad ember" Írások Vekerdi Lászlóról (Tiszatáj könyvek, 2004)