Zádor István
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Zádor István (Nagykikinda, 1882. január 15. – Budapest, 1963. május 24. .) magyar festőművész, grafikus
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
A középiskola elvégzése után 1906-ig, mint banktisztviselő dolgozott. Munka mellett 1901-től a budapesti Mintarajztanoda tanfolyamain képezte magát. 1906-1909 közt Párizsban élt, ahol az École des Beaux-Arts-ba folytatta tanulmányait. T. A. Steinlen volt a mestere. 1909-1910-ben a firenzei akadémia növendéke. Az I. világháború idején hadirajzoló volt. 1918-1919 közt forradalmi rajzokat készített. A Tanácsköztársaság bukása után Weimarban, majd Münchenben élt. Miután visszatért Magyarországra, egyik alapító tagja lett a Szinyei Társaságnak. Többször járt a Szolnoki Művésztelepen is, az 1930-as években. 1938-tól Hollandiában élt és dolgozott. Művészetére hatással volt Fényes Adolf sötét tónusú szimbolikus világa. Főleg portréfestőként ismert, de grafikusként is jelentős, rajzolt krokikat is. Egyik legismertebb portréja, Bajor Giziről készült. Portré festészetére a realizmus jellemző.
[szerkesztés] Kiállítások
- 1916, 1918, Nemzeti Szalon, Budapest, Ernst Múzeum, Budapest
- 1921, Ernst Múzeum, Budapest
- 1934, Egy hadifestő emlékei 1914 - 1918. Budapest
- 1958, Ernst Múzeum, Budapest Gartner Jenő szobrászművésszel közös (gyűjteményes) kiállítás
[szerkesztés] Díjak
- 1918: Ebédlő című festmény, kis aranyérem
- 1958: Kossuth-díj
[szerkesztés] Irodalom
- Dénes Tibor Zádor István, (Képzőművészet, 1938)
- Zádor István és Grantner Jenő kiállítás katalógusa (Ernst Múzeum 1958)
Based on work by