Zószimosz Aszkalonitész
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Zószimosz Aszkalonitész, Zósimos Ascalonites (Aszkalón, 5. század második fele - 520 körül) bizánci görög történetíró
Császári kincstári jogtanácsos volt. Egyesek (vitatottan) azonosítják Zószimosz Gazaiosszal. Konstantinápolyban Anasztaszioszuralkodása alatt (491 - 518) írta „Nea hisztoria" (Új történelem) című művét, amelyben Augustustól talán Zénón császár (474 - 491) haláláig dolgozta fel az eseményeket. Befejezetlen munkája, amely a 270. évig tömören tárgyalja az eseményeket, a későrómai pogány arisztokrácia történelemfelfogásán nyugszik. Szerinte a régi istenek a barbár támadásokkal büntették a birodalmat, Alarik ezért foglalhatta el 410-ben Rómát. Művéhez forrásként elsősorban Eunapiosz és Olümpiodórosz -ránk csak töredékesen maradt- munkáját használta. Történeti forrásértéke elsősorban a hunokra vonatkozóan jelentős.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos: Ókori lexikon, I–IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904.