Zsámbék

Budapesttől nyugatra 30 km-re, az 1-es főút illetve az M1-es autópálya és 10-es főút között fekszik, a Zsámbéki-medence észak-nyugati részében. Annak névadó települése. Földrajzilag a Gerecse tájegység egyik nyúlványához tartozik. Környező települések: Tök, Perbál, Páty, Herceghalom, Mány, Bicske, Szomor.

[szerkesztés] Története

Már a pattintott kőkorban is lakott volt, jelentős kelta, római és avar leletek is előkerültek a környékről. Az 1050-es években kőtemplom állt itt. III. Béla király felesége, a francia király húga, a kíséretével érkező Aynard lovagnak adományozza Zsámbékot és környékét. E család építi 1220 körül a korábbi templom helyén a későromán-koragótikus háromhajós bazilikát, amely rom mivoltában is a magyar építészettörténet egyik kiemelkedő emléke. Mellete található - szintén romos állapotban – a premontrei rend kolostora. Mivel a település Esztergom és Fehérvár között fekszik félúton, ezért már a középkori magyar állam első századaiban fejlődésnek indul.1467-ben Mátyás mezővárosi rangra emeli. A várat 1467-ben fiának Corvin Jánosnak adományozza. 1541-ben a törökök elfoglalják Zsámbékot, és 145 évig birtokolják. E korból származik a Török-kút. 1689-ben a Zichy család vásárolja meg a települést, és az 1710-es években a végvári harcokban lerombolódott vár helyén felépíti a korabarokk várkastélyt. A török idők alatt elmenekült illetve elpusztult lakosok helyére német telepesekkel hívnak be. Az 1737-39-es pestisjárvány emlékét, a kastéllyal szemben felállított pestisszobor őrzi.