Árkay Aladár
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Árkay Aladár (Temesvár, 1868. február 1. – Budapest, 1932. február 2.): építész, iparművész, festő.
Diplomáját a Műegyetemen szerezte. Rajzban Balló Ede volt az első mestere. Először a Fellner és Helmer cég irodájában, majd Hauszmann Alajos mellett a budavári királyi palota építkezésén dolgozott. Fiatalabb korában foglalkozott festészettel is. Később apósával, Kallina Mórral társult, akivel együtt építették – többek között – a budai Várban a Honvédelmi Főparancsnokságnak a második világháború alatt nagyrészt elpusztult épületét (1896), a Corvin téren a Budai Vigadót (1896 – 1897), valamint a Gellért-hegy oldalában az 1904 – 1905-ben megvalósult Szent Gellért-emlékművet. Az eklektikától indult, de hamarosan hangadó építészévé vált a magyaros szecessziós törekvéseknek. Első jelentős épülete a Budapest VI. kerületében az Andrássy út – Hősök tere sarkán álló Babochay-villa (a későbbi jugoszláv nagykövetség épülete) 1905-ben. Fő művének a Fasori református templom számít. Épületei szerkezetileg, formailag számos új elemet hordoztak. 1928-ban készült el a Győr-gyárvárosi római katolikus temploma. 1930-ban megkapta a Kisfaludy Társaság Greguss-díját. 1929-ben részt vett a győri színház tervpályázatán, munkáját megvásárolták. 1930-ban a budapesti Erzsébet sugárút tervpályázatán első díjat nyert. Közvetlenül halála előtt kezdte a budapesti városmajori római katolikus templom tervezését, amelyet fia, Árkay Bertalan építész fejezett be.
Based on work by