Émile Verhaeren
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Émile Verhaeren (1855-1916) flamand származású francia nyelven író belga költő, és drámaíró
[szerkesztés] Élete
Gazdag kereskedőcsalád sarja volt. Jogi tanulmányokat folytatott, 1881-ben a La Jeune Belgique folyóirat munkatársa lett.
[szerkesztés] Művei
1883-ban írta meg első verseskötetét Flamand nők címmel, melynek a flamand táj és kultúra a témája. 1887-ben az Esték című kötetben már rátalál igazi énjére. Az 1890-es években három kötetet ír Kísérteties vidékek, Álombeli falvak és Csápos városok címmel.
Újítása a verhaereni óda, melyben hagyományos forma és whitmani szabadvers ötvöződik optimista hitvallással párosulva.
Magyar fordítója: József Attila. Hatását tekintve sokan Victor Hugohoz mérték.
[szerkesztés] Forrás
- Világirodalmi Lexikon (Akadémiai Kiadó, Budapest)
- Világirodalmi Kisenciklopédia (Akadémiai Kiadó, Budapest)